2013. július hónap bejegyzései

Látásjavító program

Kinek ajánlott a Látásjavító Program?

A Látásjavító Program mindenkinek ajánlott, aki úgy érzi látása már nem tökéletes. Ajánlott, ha rosszabbodást vett észre az utóbbi időben, ha még nem is rendelkezik szemüveggel, de gyakran könnyezik a szeme, hunyorít, ha sokat ül Tv, vagy monitor előtt, szeme estére kivörösödik, begyullad, ha reggel bedagadt vagy csipás szemmel ébred, ha szemüveget, kontaktlencsét visel. Azok is részt vehetnek a programban, akik éppen szemműtét előtt állnak, vagy már műtét után vannak. Szintén ajánlott a Látásjavító Program krónikus betegségből származó látásgyengülés esetén, mert az egyes alprogramok tekintettel vannak a háttérben álló anyagcserezavarokra.

A kezelés menete

A Látásjavító Program egy négyhónapos felmérés, amely minden esetben képzett terapeuta, vagy orvos vezetésével zajlik. Az eredmények kiértékelése szem szakorvos által történik, a statisztikai feldolgozást biomatematikus végzi.

Első alaklommal a szakember olvasópróba segítségével felméri az éleslátást, majd hetente hasonló módon ellenőrzi a változást. A gyenge intenzitású mágneses kezelés a hét 5 munkanapján történik, egy alaklommal fél órát vesz igénybe.

A kezelés alapelve

A kezelés során extrém gyenge intenzitású elektromágneses jelekkel dolgozunk. A jól megválasztott rezgések az élő szervezet számára könnyen felismerhetők, ezért gyorsan és hatékonyan hasznosítható információkat jelentenek a megfelelő szervnek, életfunkciónak. Ezzel segítjük azok harmonikusabb, szabályozottabb működését, ami hozzájárul az egész szervezet jobb önregenerációjához. A kezelés homeopátiás elvek alapján történik, ahol a kezelés hatékonysága az alkalmazott és a szervezetben képződött rezgések összehangoltságán múlik, nem a jelerősségen, ezért dolgozunk un. extrém gyenge intenzitású jelekkel. Speciális biorezonanciás kezelő eszközeink segítségével természetes módon harmonizáljuk a szervezet anyagcseréjét, azaz segítjük abban, hogy az őt folyamatosan elhangoló környezeti behatásokra válaszként sajátságos tulajdonságai (individuum) magtartása mellet alkalmazkodhasson (adaptáció, rugalmas reakciókészség) az adott körülményekhez, miközben saját stabil működését biztosítja (homeosztázis). A módszer fájdalom és mellékhatás mentes, bármely egyéb kezelés (műtét, gyógyszeres kezelés) kiegészítésére, vagy önállóan is használható. A biorezonanciáról részletesebben a http://www.hippocampus-brt.com; http://www.eni-med.hu honlapokon tájékozódhat.

Milyen eredmény várható?

Szemproblémák oki kezelésére már régóta törekszünk, homeopátiás kezelésekkel világszerte jó eredményeket értek el ezen a területen is. Spanyolországban egy hasonló látásjavító program hatalmas sikert aratott, a résztvevők többsége az első 2-3 hét után jól észrevehető látásjavulásról számolt be. Mindenkinek javult a látása, csökkentek, vagy eltűntek szemüket érintő addigi panaszaik, tüneteik, más területen érzékelt panaszaikban is jelentős javulás állt be. Természetesen mindenkinek a saját kiinduló állapotához képest érdemes az eredményt értelmezni.

Fontos-e a rendszeres kezelés?

Ha valakinek javul a látása, akkor is kell-e a 4 hónapon keresztül folytatni a kezelést?

Bár egyértelmű javulás már néhány nap után tapasztalható, érdemes tovább folytatni a kezeléseket. A tünetek enyhülésével, elmúltával többnyire csak a „jéghegy csúcsa” válik sokkal jelentéktelenebbé, de az addigi tüneteket is létrehozó és meghatározó tömeges elváltozás, rendezetlen működés a „felszín alatt” még továbbra is döntő. Ezek szabályozása, rendszerbe vonása alapvetően fontos a hosszú távú, tartós eredmény elérése érdekében. A program tehát 4 hónapos, a kezelések száma hetente 5 nap. Ennyi szükséges. Amennyiben több nap kimarad, úgy a kezelés eredményessége csökkenhet. A Látásjavító Program célja az, hogy az önregenerációs folyamatok komplex serkentésével végleges látáskorrekciót tegyen lehetővé. Ennek érdekében javasoljuk, hogy javulás esetén vegyen részt táplálkozási tanácsadáson is, hogy a szervezetének legjobban megfelelő diéta követésével segítse szervezete önregenerációs mechanizmusait.

 Milyen költséggel számolhat, aki a kezelést igénybe veszi?

A kezelés költségei a rendszer működtetéséhez szükségesek. Egy kezelés ára 1 250 Ft. Ez egy átlagos biorezonanciás kezelés (3 500-5 000 Ft) harmada, negyede. Havi szinten 25 000 Ft-ot jelent.

Ma Magyarországon a lézeres szemműtétek szemenként 80-220 ezer Ft-ba kerülnek, a multifokális szemüveg ára minőségtől függően 100 ezer Ft körül mozog. Ezek nem oki kezelések, mindkét esetben a szervezetre ráerőltetett, nem természetes megoldásról van szó. Az általunk javasolt programban a külső (helytelen életmód, civilizációs betegségek) és belső stresszfaktorok hatására felbomlott egyensúlyt segítjük helyreállni. Cél, hogy a szervezetben rögzült, a rendszert kimerítő folytonos kompenzációs mechanizmusokat oldjuk, és a legtermészetesebb módon szervezetünk öngyógyító képességeinek hatékony működtetésével a folyamatos adaptációt biztosítsuk.

 Mit tegyen, aki nem ér rá naponta elmenni kezelésre?

A mai rohanó világban előfordul, hogy valaki nem tud rendszeresen eljárni kezelésre.

A programban résztvevőnek lehetősége van arra, hogy a programban használt készüléket megvásárolja. Ilyen esetben – amennyiben a heti éleslátás ellenőrzéseken továbbra is folyamatosan részt vesz, számára egy kedvezményes árat biztosítunk.

Ennek feltételeiről a helyszínen kap részletes információt.

Mennyire hatásos a kezelés? Van-e erre vonatkozóan valamilyen tapasztalat?

Átlagolt eredmények, tapasztalatok vannak, mégis mindenkinek az a végeredmény a fontos, ami a saját kiindulási éleslátásához viszonyítható javulás. Programunkban az utánkövetés nagyon szoros (heti ellenőrzés), és pontos, a változásokat, javulást a résztvevő számára is nyilvánvalóan követhetővé teszi. Szervezetünk rendezett önszabályozó működésén alapuló stabil eredmény a 4 hónapos napi kezelések után várható.

Ki lehet-e próbálni csak 1 hónapig, és ha hatásos, akkor folytatni? Ha valaki csak heti kétszer tud kezelésre jönni, az mennyire hatékony?

Mindent lehet, csak kérdés, hogy érdemes-e. Ha problémát jelent a heti 5 alkalommal történő kezelés, akkor érdemes megfontolni az otthoni kezelésre alkalmas eszköz vásárlásának lehetőségét. A Fraktállal otthonunkban kényelmesen, a számunkra legalkalmasabb időben, ülve, vagy ágyban fekve elvégezhetjük a kezelést, azaz lefuttathatjuk a két szemprogramot egymás után, napjában akár többször is. Családunk többi tagja is bármikor csatlakozhat, és könnyen megteheti ugyanezt, ily módon minden érintett részt vehet a Látásjavító Programban. Továbbá bármilyen más probléma megléte esetén, vagy csak prevenciós céllal is aktuális igény szerint a Fraktál egyéb programjai is folyamatosan használhatóak.

Az otthon használható készülék segítségével a 4 hónapos kezelés könnyen teljesíthető, sőt a javasolt kiegészítő programok lefuttatására is lehetőség van: Relax, Keringés, Emésztés, Idegrendszer, Energy Balancing, E-smog, Izom. Az eredmény így sokkal stabilabb.

A Látásjavító Program protokollja 4 hónapról, és heti 5 alkalomról szól. Ha valaki eltér ettől a sémától, az várhatóan más eredményt kap. (Pl.: valaki bizonyos kórkép esetén 3×2 tabletta helyett csak kétnaponta 1 szemet szed.)

Javulás a szervezet saját lehetőségeihez mérten jön létre a lehető legnagyobb mértékben. A szemprogram alprogramjai magukban foglalják a szénhidrát anyagcsere, máj, vese, idegrendszer, érzelmi állapotunkra… vonatkozó jeleket. Tapasztalat szerint ezek rendszeres alkalmazása igen jelentős javulásokhoz vezetnek

Mit tehetek még otthon, hogy látásom javuljon, illetve javulás után a jó állapot stabilizálódjon?

Különböző módszerekkel (pl. állapotfelmérés) még tovább törekedhetünk arra, hogy a regeneráció minél teljesebb legyen. Megkereshetjük a szervezetben levő gócokat, meghatározhatjuk a mikrobiális terheltséget, allergéneket, kiszűrhetjük mely táplálékok fogyasztásától tartózkodjon, mit ehet helyette, milyen hiányállapotok vannak az Ön szervezetében, stb. Érdemes legalább általános ismerettel rendelkezni ezekről a faktorokról, hiszen alapvetően befolyásolják jólétünket, és szemünk állapotát is. A bevitt információk (táplálkozás, mozgás, gondolkodás, érzelmi tényezők) minősége tartósan meghatározza életünk minőségét.

Ezekről a lehetőségekről is kérjen tanácsot helyben.

Bővebb információ: a kezelés helyszínén!

Hippocampus Intézet Alapítvány 1092 Budapest, Ráday Utca 8. Tel.: 06/12990795, http://www.hippocampus-brt.com,

Bioenergetikai információátvitel: skaláris mezők és hullámok

Légüres tér vagy vibráló sokaság?
A klasszikus fizika a vákuumot légüres térként határozta meg. A kvantumfizikában a vákuum nem üres tér, hanem szüntelenül mozgásban levő részecskékkel és mezőkkel teli teret és a rendszer alapállapotát azaz a legalacsonyabb energiaállapotot és a legnagyobb stabilitást jelenti. Mindenfajta mezőnek, erőnek vagy részecskének így van saját vákuumállapota. A vákuum az univerzumot átszövő információs (vagy tudati) háló, amiből mint egy óceánból minden, ami létezik, egyszer kiemelkedett, és amelybe amikor eljött az idő újra visszasüllyedt. A fizikai formát megelőző állapotok és az anyagi megjelenés (manifesztáció) közötti összekötő kapocsnak tekinthetjük, ahol bizonyos körülmények között bármi virtuális állapotából valóssá válhat.

Bioenergetikai információátvitel: skaláris mezők és hullámok
Az amerikai Thomas E. Bearden fizikus népszerűsítette a skaláris hullámok elméletet. Megfogalmazása szerint skaláris minden nem konvencionális, nem EM mező, amit folyamatosan mint egy EM potenciált határozunk meg. Ez többféle néven ismert, úgymint kvantummezők, tachyonmezők, mágneses mezők, neutrinómezők, Tesla-hullámok vagy longitudinális hullámok (Bischof, 1995, 1998).
Sokáig minden fizikai jelentés nélküli, tisztán matematikai minőségnek tekintették, később (Aharonov és Bohm 1959) megismerték, és mérhetővé tették jelentős fizikai hatásait. Sokkal általánosabb megjelenésűnek bizonyult, mint a belőlük származó EM sugárzások. Az információk átvitelében és rögzítésében fontosak (Zeiger and Bischof, 1998).
William Tiller szerint a potenciáloknak (skaláris hullámok) jelentős mediátor szerepük van a vákuum és az EM tér között:
szervezik a vákuum nem fizikai finom energiamezőit, a tér-idő struktúrát;
ami egy összefüggő EM teret hoz létre (biofotonok és potenciálok is);
ezek végső hatásait megfigyelhetjük az anyagi világban térben és időben.
A skaláris hullámok – részben bizonyított, illetve még további bizonyításra váró – számos szokatlan tulajdonsággal rendelkeznek (Geln Rein, USA):
a fénynél gyorsabban terjednek, kivéve, ha az EM tér felé történik az információátadás;
hatásuk tértől és időtől független;
hatásuk 3-5-ször erősebb, mint az EM mezőé;
sokkal ősibb, egyetemesebb, mint a mágnes mezők;
információt ad át és nem energiát;
az elektromos és mágneses mezők mérésére használt eszközökkel nem detektálható (ezek elektromos áramot és energia transzmissziót mérnek);
áthatol minden anyagon, a Faraday-kalitka sem tudja kívül tartani;
olyan területet képvisel, melyben az anyag és a tudat képes interakcióba lépni, hatnak egymásra;
létrehozza a tudatos mezőt.
Bizonyos specifikus térszerkezetű eszközökkel EM potenciálok (skaláris hullámok) hozhatók létre. Jelenleg különböző térszerkezetű antennák használatosak erre a célra. Leggyakrabban használt eszköz a Moebius-hurok. August Ferdinand Moebius (1790 -1868) német matematikus mutatta be először. Készítésénél a szalag/köteg két végét 180o-os elforgatás után egyesítették. Az eredmény, hogy az így nyert huroknak csak egy felszíne van, a külső és belső felület azonos, és csak egyetlen végponttal rendelkezik. Lényege, hogy segítségével a benne létrejövő destruktív interferencia révén olyan zéróvektorú mágneses mező hozható létre, melyben a zérónál nagyobb energiájú EM potenciálok is folyamatosan létezhetnek (mint a skaláris térben), ugyanakkor a zavaró jelek kioltásra kerülnek.

A Moebius-hurokkal az amerikai Glen Rein neurofiziológus azokon a publikációkon fölbuzdulva, hogy a laborokban, ahol a szabad energiával működő eszközökkel dolgoznak, a növények folyamatosan virulnak és virágoznak 1987-89 között ideg- és immunsejtkultúrákon végzett biológiai vizsgálatokat. Kísérletei a skaláris sugárzás sejtszintű direkt biokémiai hatását bizonyították, és a placébóhatás lehetőségét kizárták.

A L. I. F. E. System (Living Information Forms Energy) diagnosztikai eljárás
Hogyan hasznosulnak ezek a felfedezések?

A L. I. F. E. System a Moebius-hurkot használja fel a skaláris tér generálására., ahol az általánosan meglevő EM hanghullámokat skaláris hullámmá alakítják és létrehozzák a skaláris mezőt. Ez a mező specifikus információkkal (ásványi anyagok, gyógyszerek, sejtalkotók, érzések stb.) feltölthető, módosítható. Ezen a módon akár Mozart vagy Vivaldi zenéje is bejátszható. Az élmény mély és meghatározó, és hasonlít ahhoz, mintha a muzsikát hallgatnánk.
A fenti elméleti háttér segített bennünket odáig, hogy ma már nagyon pontos gyógyszer-érzékenységi teszteket tudunk végezni EM-eszközök és pontmérések nélkül. Így minden korábbi mellékhatás elkerülhető. A rezonanciateszt alapján az is eldönthető, milyen ágens okozta/okozza a patológiás értéket. Az ilyen típusú mérésekhez a homeopátiában is használatos módon, főleg potenciálással elkészített anyagokat használnak. A rendszer skaláris tér mezőin keresztül könnyen kimutathatjuk és dokumentálhatjuk az egyéni potenciálokat (szellemi lényre jellemző egyedi információcsomagok):
meridiánokat, beleértve a Voll-féle specifikus meridiánokat is;
pszicho-emocionális tesztanyagokat, mint Bach-virágesszenciák, auraszóma-üvegcsék;
kémiai tesztanyagokat, mint toxinok, neurotranszmitterek, citokinek stb.;
finom energiahordozókat, mint vírusok, miazmák, geopatikus (földsugárzásból eredő) zavarok;
strukturális tesztanyagokat, mint pl. sejtorganellumok, és az anatómiai egységek, amelyek leginkább érintettek a kóros (vagy ebből a nézőpontból: dekompenzációs) folyamatban;
a meridiánspecifikus (előszelektált) homeopátiás szereket és nozódákat, izódákat és allerzódákat, melyek segítségével pontosíthatók a stresszorok, illetve rendszer-dezintegráló faktorok.

Diagnózis a tünetek előtt sikeresebb és gyorsabb gyógyulás
A bioenergetikai tesztekben használt rezonanciajelenség tehát az anyagok és a szervezet rezgésképeinek egybeesésén, egymásra hatásán alapszik. Ha a szervezetet valamilyen külső inger éri valami hozzáért , izomerő-változást érzékelünk. A különböző típusú külső ingerekre adott válaszok eltérőek és mérhetőek. Ugyanígy szelektív reakciók alakulnak ki a betegség előtti fázisban és előrehaladott betegségekben egyaránt, csak az érintett nem érzékeli őket. Ma már lehetőségünk van arra, hogy ezeket az endogén reakciókat ín-izom reflexek változásán keresztül a rezonanciajelenség felhasználásával pontosítsuk, a szervezet a különböző szubsztanciák segítségével kikérdezhetővé vált. A bioenergetikai tesztek használatakor a test egész történeteket mond el magáról. Ezt a kérdéseinkre adott választ egy (körülhatárolt) meghatározott rendszerben teszi.

A L. I. F. E. Systemmel történő tesztelés során közel 7000-féle anyaggal kerül kapcsolatba, és ennyi kérdésre ad választ a szervezet. A program a reakciók intenzitása szerint sorba állítja az eredményeket. Segítségével meghatározhatjuk, hogy abban a funkcióban normál, alul- vagy fokozott működésről van-e szó. Egy következő lépésként megítélhetjük a szervezet válaszadó képességét, hogy van-e elég energiája az egészséget fenntartó alkalmazkodáshoz. Az értékelést sokféle szempont szerint folytathatjuk. Vizsgálhatjuk külön a szerveket vese-, máj-, lép- stb.; funkciókat , emésztés, légzés, kiválasztás, méregtelenítés, keringés stb.; meridiánokat; csakrákat; aminosavak, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek szervezeti telítettségét vagy hiányát; hormonokat; enzimek működését; környezeti és életvitelből származó káros hatások, szokások bennünk létrehozott lenyomatait; emóciókat, azok rögzülését izmokban, gerincen, mely életkorban keletkeztek, milyen érzéseket generálnak stb. A szervezetet egészként látjuk, ugyanakkor elmerülhetünk a részletekben, ezek összefüggéseiben, pontosíthatjuk azokat, és új kapcsolódásokat is kereshetünk.

A L. I. F. E. Systemmel a kutatók célja egy specifikus dekódoló mező megteremtése volt, aminek a tartalma impregnálható/feltölthető számos tesztanyag információjával. A feltöltött ismert anyaggal létrejött rezonanciajelenség mutatja, hogy a szervezetben is jelen van a rezgéskép. A jelenlevőség azonban még nem tekinthető betegségnek, ezzel csak az információ meglétét azonosítottuk be a szervezetben. Ezek részben öröklöttek, részben szerzettek. Ilyenek a génjeinkben hordozott információk, tünetileg még nem érezhető eltéréseink, akut és krónikus betegségeink rögzülései, empatikusan átvett, illetve gondolatilag gerjesztett információink (a gondolat is skaláris jelenség).

A rendszerben rögzített kb. 7000-féle tesztanyagon kívül a vizsgálathoz bármilyen külső anyag is felhasználható. Ezzel a lehetőséggel együtt még pontosabban meghatározhatjuk, mivel hozhatjuk helyre a károsodott működéseket (homeopatikum, gyógyszer, tápanyagok, hormonok stb.), melyek azok a rezgések, amik az allergiás tüneteket előhívják, és melyek azok, amik azonnal megszüntetik őket. Lehetőség van továbbá a csakrák kiegyensúlyozására, kezelhetjük az akupunktúrás pontokat. Képet kaphatunk a test meridiánrendszerének energetikai állapotáról. A mátrixban képviselt szervek homeopatikus lenyomata segítségével kijelölhetjük a szervet vagy funkciót, amit szeretnénk kiegyensúlyozni (gyulladás, fertőzés, degeneráció, méregtelenítés). A neuro-emocionális információk a tudatalattiban működő, meghatározó, lényegi érzelmekkel kapcsolatban nyújtanak útmutatót. Ez is segíti, hogy megtaláljuk azt az irányt, ahol a lehetséges megoldást kereshetjük. Kérdések segítségével felmérhetjük, hogy a páciens milyen mértékben ragadt benn bizonyos érzelmeiben és mennyire hajlandó hozzájárulni azok megváltoztatásához.

Ezzel a módszerrel minden krónikus betegség háttere pontosítható. Kiderül, milyen EM-eltérések jöttek már létre a szervezetben, azaz milyen tünetek megjelenése várható a jövőben, illetve a jelenleg érzékelhető betegségtüneteknek mi az alapja. Ezek alapján természetesen jól megfogalmazható, konkrét lépéseket tehetünk, hogy a szervezet egyensúlyi működését helyreállítsuk, fönntartsuk. Ezt a folyamatot könnyen követhetjük, az aktuális élethelyzettől függő apró változtatásokkal folyamatosan kiegészíthetjük terápiánkat.

Ahhoz, hogy minél körültekintőbben, pontosabban, gyorsabban, gazdaságosabban és hatékonyabban tudják végezni a munkájukat mindazok, akik a holisztikus gyógyítás bármely formája mellett kötelezték el magukat, ez a diagnosztikus és terápiás rendszer nagy segítséget nyújthat. Ebben a folyamatban a terapeuta kreatív szakemberré változhat, melynek során gyógyítói tapasztalatának és intuíciójának megfelelően válogathat a rendszer által nyújtott lehetőségek között. A L. I. F. E. System már Magyarországon is elérhető, ezért további terápiás előnyeiről és a diagnosztikai lehetőségeiről bővebben a következő oldalakon olvashatnak.

A fenti háttértudással már magabiztosabban gondolhatjuk azt is, hogy mindnyájunk ereiben folyik némi sámánvér , hiszen abban a térben (skaláris tér) élünk mi is, amit ők tudatosan használtak. A tudatosodás pedig mindnyájunk lehetősége.

Dr. Pfeifenroth Anna

Tovább: Barlangrajztól a térmodulátorokig: Kommunikáció felsőfokon

A tudat fejlődése és hatalma

A tudat fejlődése és hatalma

Szókratész mondta: Tudom, hogy semmit nem tudok, de többet tudok azoknál, akik nem tudják, hogy semmit nem tudnak. Ez a bölcselet a folytonos hullámzásról, magáról az életről, a változás folyamatának végtelenségéről szól. Ennek során folyamatosan próbálgatjuk és megéljük észlelésünk határait, közben új nézőpontok felismerésével magunk is tanulunk. Játék! Játék az ösztönökkel, ötletekkel, gondolatokkal, azok pontosításával, majd megvalósításával. És a folyamat kezdődik újra elölről, illetve más szinten folytatódik egy újabb ötlettel…
A tét, hogy képesek vagyunk-e tudatosan is felfogni és használni azokat a dolgokat, amelyek szerencsére anélkül is működnek életünkben, hogy tudnánk róla. Akik élni tudnak ezzel a misztikusnak vélt képességükkel, mint például a sámánok is, azok többnyire gyógyításra vagy valamely más módon a közösség javára használják. Nem más ez, mint a felnőtté válás folyamata.
Az ember ősidők óta keres, kutat, hogy megismerhesse saját magát és a környezetét. Az 5 érzékszervét mindenki természetes módon tanulja meg használni, ezek a bejáratott csatornáink. A világnak ezen kívüli létezését – mivel korábban csak közvetve volt mérhető – sokáig és sokan nem ismerték el, pedig meglétére egyértelmű tapasztalatok voltak. Természetesen minden időben sok múlt azon, ki mit fogad el bizonyítékként, és ezt főleg politikai indítékok határozták meg. Továbblépésként, fizikai ismereteink bővülésével, rajtunk kívül álló érzékelő rendszereket, műszereket fejlesztettünk ki, így ma már egyértelműen meghatározhatóak az elektromosság, a mágnesesség, a fényjelenségek stb. jellemző paraméterei.
Tehát régóta foglalkoztat bennünket az a kérdés: Hogyan ismerhetjük meg a világot és benne magunkat? Lehetséges-e, hogy más dimenzióba is belelássunk?

A tudomány határai, újabb felismerések
Megismerésünk végesnek tűnik, és az is marad, amíg határt szabunk neki. Hisz elsősorban az igaz vagy nem igaz folyamatos szembeállításával, és csak egy bizonyos nézőpontból vizsgáljuk az eseményeket. Egyértelműen komolytalan elképzelésnek tűnik például, hogy egy tárlatot kulcslyukon keresztül nézzünk végig! Ahelyett, hogy körbejárnánk, közelről és távolról is gyönyörködnénk a képekben, tárgyakban, megszemlélnénk, esetleg megtapintanánk őket, csak szűk, egyoldalú és távoli rátekintést engedélyezzünk magunknak! Beláthatjuk, ily módon csak minimális információt kapunk az egészről! A megoldás természetesen adott. A nézőpontunk változtatásával felszabadíthatjuk magunkat, alternatívákat sorolhatunk fel a megoldásra, és kiválaszthatjuk a számunkra legmegfelelőbbet. A tudományos kutatásban is elértünk az eddig működtetett és a megismerést segítő rendszerek határáig, és mert a megoldási lehetőségek már szűkösek, ezért a továbblépéshez új nézőpontokra tehát paradigmaváltásra van szükség.
Milyen feszítő problémák merültek fel?
A vizsgálódások során ráleltünk néhány dologra, amit már nem lehetett félresöpörni. A parányok világában a részecske, az anyag egyeduralma eltűnik", és annak energiaaspektusa válik fontosabbá, pont az a minőség, melyet megfoghatatlansága miatt eddig nehezen értékeltek (ma már könnyebb az energiát értelmezni, mivel mindenki szembesül a kreativitással, ami személyes energetikai tevékenység). Az anyag és energia egymásra hatásából eredő változások specifikus információt, egyedi lenyomatot, mintázatot jelentenek a külső és belső környezet számára egyaránt.

Valójában milyen kapcsolat van anyag és energia, fizikai test és tudat között?
Az élő szervezet igen bonyolult, érzékenyen reagáló rendszer. Folyamatos jó működéséhez szükséges fenntartania saját stabil belső állapotát és külső kapcsolatát a környezetével. A rezonancia elve szerint csak akkor tud interakcióba lépni önmagán belül és a környezetével is, ha hasonló szerveződés található mindenhol. Ez az algoritmus a világegyetemben megvan, létezik, működik, ezért van esély az élet kialakulására elvileg bárhol a világegyetemben.
Hogyan működik a kapcsolattartás a különböző szintek között (fizikai, lelki, szellemi, más dimenziók)? Sejtjeinkben másodpercenként átlagosan 7000 biokémiai reakció zajlik. A szervezetben számos rendszer működik a sejten belüli és a sejtek és funkcióik közötti információátvitelre. Ezek közül a biokémiai rendszer (ahol a kémiailag eltérő anyagok – hormonok, citokinek, interleukinek – biztosítják a jelátvitelt) és az idegrendszer (mely a saját elkülönült anatómiai hálózatán keresztül elektromos impulzusokkal, mint digitális jelekkel dolgozik) a legismertebb, szabályozó hatásuk a szervezetben közismerten korlátos. Az anatómiailag szervezett rendszerek képesek szervezeten belüli kommunikációt biztosítani, de nem képesek arra, hogy a környezetbe jeleket juttassanak. Az élőlények egymás közti interakciójához szükség van más mechanizmusokra is, melyek biztosítják, hogy a szervezet nyitott rendszerként léphessen interakcióba. Erre bizonyítékaink is vannak.
Alexander Gurvics orosz kutató már 1922-ben bizonyítékot adott arról, hogy az osztódó sejt fényt bocsát ki, amely fény újabb sejtosztódást idézhet elő. A változást előidéző hatást később mitogenetikus sugárzásnak nevezték el.
A sejtosztódást stimuláló sugárzás felismerése újszerű gondolatokat indított sokakban.
Popp és munkatársai bizonyították, hogy az élő szervezet sejtjei képesek a biofotonok felvételére, raktározására és kisugárzására; és ez a fényanyagcsere biológiai folyamatokat irányít. További kutatásaik eredményeként kiderült, hogy a szervezet a teljes frekvenciatartományban aktív jelkibocsátó.
A környezeti impulzusokra, azaz fizikai behatásokra, stresszre, emóciókra megváltozik az izomerő, a reflexek, az immunműködés; ezek a hatások ma már bizonyítottan elkülöníthetők és mérhetők.
Voll bizonyította, hogy a különböző behatások elektromos változásokat idéznek elő a szervezetben, és olyan gyenge intenzitású jelek gyógyító hatása is kimutatható, mint a homeopatikumok. A korábban csak empirikus módon használt kineziológiai izomteszt hatásmechanizmusára is fény derült az elektrofiziológiai kutatások által. A létrejött izomerősödés reprodukálható így a kineziológiai izomteszt tudományosan elismertté vált.
Allergiás betegeknél megfigyelhető, hogy bizonyos rezgések a tüneteket előhívják, míg mások azonnal megszüntetik azokat, sőt zavaró frekvenciák jelenlétében is tünetmentessé teszik a beteget. A hasznos rezgések rögzíthetők (vízre vagy más dipólus szerkezetű anyagra átjátszhatók, mágnesesen vagy elektronikusan tárolhatók), így később terápiásan fölhasználhatók.
Gyógyszertesztelések biorezonanciás eljárásokkal az elektromosan aktív pontokon mért ellenállás-változásból, illetve a szervezet egészének potenciálváltozásaiból az is eldönthető, milyen anyag okozta/okozza a kóros eltérést, és mivel kompenzálható, ellensúlyozható ez a negatív anyagcsere-folyamat.
E folyamatokból érzékelhető, hogy a biofizikai kutatások eredményei nem férnek a korábbi tudományos szemlélet keretébe, ezért abból ki kellett lépni, méghozzá az energia, a gondolat, a tudat részletesebb vizsgálatának irányába.
A szervezet, az élő anyag abban különbözik a környezetétől, hogy állandó önszervezést folytat, ebben folyamatosan szinkronizálja alrendszerei működését, vagyis az anyagcseréjét. Ezt a szervezőképességet, valamint az ezzel járó következetesen meghozott döntések sorozatát nevezzük tudatos tevékenységnek. (Ettől eltér a tudat elkorcsosított, akarattal kevert értelmezése.)

Feltételezések szerint a tudat a talamuszban, illetve a központi idegrendszer más régióiban képződő idegimpulzusok eredménye. A kapcsolat a tudat(osság) és létezésünk funkcionális folyamatai között egyértelmű. A bioenergetikai tesztek pedig az érzékelés és tudat kapcsolatát feltételezik, ezen alapulnak. Szellemi tevékenységünknek vannak olyan részei, melyeket rendszeres meditációval vehetünk fokozatosan birtokba, és általa bármit, ami a kozmoszban lehetséges, elérhetünk. Ezek a folyamatok neurobiológiailag (szövettani, elektrofiziológiai változás) azonban nem meghatározhatóak. Olyan kérdéseket feszegetünk tehát, ami egyetemes, összetett, változékony, jó része meghatározhatatlan, ezért ijesztő lehet ahhoz képest, amit eddig gondoltunk róla. Holisztikus megközelítésre van szükség, aminek természetes része az egyes elemek pontos meghatározása, valamint kapcsolataik dinamikájának feltérképezése. A vita a konvencionális tudomány és a holisztikus szemlélet lényeglátása és módszerei között a legegyszerűbben a következőkben fogalmazható meg:

Minél inkább csak a rendszer részleteire koncentrál valami/valaki, annál kevésbé helytállóak az adott részletnek az egésszel kapcsolatban betöltött szerepére vonatkozó megállapításai, tehát annál inkább akadályozni fogja a teljes rendszer látásában.
Minél helytállóbb/alkalmasabb valami a teljes rendszer leírására, annál kevéssé pontos a részletekben, ám ez sokszor egyáltalán nem hátrány, mert ha az egész harmonikusan működik, akkor folyamatosan magához igazítja a részeit (biokibernetika).
A kineziológiának már régóta aktív tárgya a tudat és a test kapcsolata, azok egymásra hatásának vizsgálata, az ismeretek gyógyító felhasználása. Agyunk irányítja izmaink működését, melyek központi idegrendszerünk digitális kijelzőiként működnek. Már az enyhe izomerő-gyengülés is megbízható információt ad minden változásról. Tudatunk folyamatosan figyeli testünket (besűrűsödött információhalmaz), testünk pedig tudatunk minden rezzenésére pontosan reagál. Az izmokban is megvalósul a tudat és az anyag közvetlen egymásra hatása.

Meglepőnek tűnik, hogy a megbetegedett vagy fájdalmas terület érintése önmagában segíthet a probléma megoldásában. De hasonlóan működik, mint amikor egy gondolat aktiválja az agy bizonyos területét és a keletkezett hullámok EEG-vel kimutathatók. Ez az aktiváció egy gondolati mezőt (primer mező), elektromágneses teret hoz létre. Ez minden információt hordoz, és a változása a fizikai testen kívül is érzékelhetővé válik. Mi történik ezzel az információval? Egy vele hasonló rendszerrel, egy másik elektromágneses csomaggal képes kommunikálni, ahol az információ hasznosul, feldolgozásra kerül. Ugyanez a folyamat játszódik le empátia, telepátia és intuíció esetében is. Egyszerűen ráhangolódunk a másik csatornájára, és pontosan érzékeljük a változását. Ez általában nem tudatos. Tehát a primer mező érzékelésére már létezik, vagy tudatosan létrehozunk egy másodlagos, ún. dekódoló mezőt, amely rezonál az előzővel. Így annak információi érzékelhetők, felfoghatók. Abban az esetben pl., ha a tesztelő már tudja, hogy az árnikát fogja használni a könyökfájdalomra, és erre gondol, ez az agyában egy specifikus régiót aktivál, és ezt létrehozza a páciens agyában is a hatás érvényesül, anélkül, hogy a beteg valóban használná a szert.

Nézzük meg pontosan, mi történik a gyógyítási folyamatban. Az első lépés (pl. izomelgyengülés) a primer mezőben jött létre, ez olyan változást eredményezett a terapeutában, amit ő érzékelt és tudatosan megváltoztatott. E kölcsönhatás következtében visszatért a páciens izomereje. A diagnózis, illetve a gyógyító folyamat elindult, tehát látható és érzékelhető!

Az eddigiekből kiderült, hogy a kommunikáció során olyan kapcsolódási pontjaink vannak, melyek csak másfajta odafigyeléssel foghatók fel, pontosíthatók, viszont alapvetően meghatározzák a folyamatot. A tesztelő és tesztelt személy közösen hozzák létre azt az EM teret, melyben az interakció, kölcsönhatás megvalósul ( megfigyelő integrációs modell ). Ebben a közösen létrehozott energiamezőben/rezgő rendszerben jönnek létre a kapcsolatra jellemző irányított változások is. A modell természetesen mutatja, hogy a megfigyelő sem kívülálló, hanem része a rendszernek. Amennyiben megfelelőképpen engedi magát ráhangolódni, együtt lélegezni, rezonálni, kapcsolódni a tesztelt személlyel – azaz érintetté válik a folyamatban -, képes létrehozni a dekódoló mezőt. A tesztelés, megfigyelés így létrejöhet, és a folyamatos értékelés is a rendszer részévé válik.

A közös mező, energiatér létrehozása tehát fontos kezdő lépés minden további diagnózishoz, illetve terápiához. A kineziológiai teszteléseken alapuló módszerek során ezzel a kölcsönhatással, azaz energiával dolgozunk, ami a test, lélek és szellem egysége. A diagnosztikus interakciók létrehozása és felerősítése egyértelműen emberi sajátosság, aminek rendszerszerű és tudatos alkalmazása az összes bioenergetikai tesztben hasznossá vált.

Tovább Bioenergetikai információátvitel: skaláris mezők és hullámok

Az allergia terápia új útjai

Az allergológia új terápiás útjai

 A XX. század klinikai orvostudománya a sejtpatológián a, a biokémi án és , a sebészeten alapul , ezek változtatták empirikus (tapasztalati) tudományból egzakt tudománnyá , és ezek szabták meg fejlődési irányát is. A nyolcvanas években a klinikai orvoslás korlátai azonban már körvonalazódtak. Bár más tudományos területek, elsősorban a fizika, addigra több paradigmaváltáson túl voltak, az orvostudomány a mai napig elodázta a szemléletváltást. Azt, hogy ez mégsem kerülhető el, jól jelzi a mai klinikai orvoslás egyik legnagyobb megoldatlan problémája, az allergia.

Az orvoslás történelmi tükrében: az allergia

    A történészek adatai szerint az allergia olyan idős , mint maga az emberiség , annak jellemző tünetei az emberiség történelmében rendre fellelhetők. Az első anafilaktikus sokk leírása i. e. 2540-ből származik , és az egyiptomi Menész fáraóról szól, aki egy darázscsípés következményeibe halt bele.

    A hatalmas római császárokat sem kímélte az allergia, hiszen például Augustus császár szénanáthás volt , allergiás bőrbetegségben szenvedett, ráadásul erőteljes asztmatikus tünetek gyötörték .

     Az angol II. Richard királyról szóló feljegyzésekben is fellelhető néhány érdekes adat: földieper fogyasztás a után például test szerte piros kiütések és ödémák (helyi vizenyő) lepték el bőrét. Akkoriban még nem ismerték ezt a betegséget, a háttérben mérgezést gyanítottak, ezért megtorlásként sok lordot kivégeztek vagy száműztek.

     A XIX. század Angliájában már „ hay fever”-ről, avagy szénalázról beszéltek, holott az összefüggéseket mélyrehatóbban nem ismerték. 1873-ban C. H. Backley angol orvos bebizonyította, hogy a furcsa betegség okai a levegőben található szemcsék. Elsőként végzett bőrirritációs vizsgálatokat is – így elkezdődött az allergiakutatás új korszaka.

Egyszerű meghatározás, komplikált betegség

 Ahhoz, hogy könnyebben megérthessük az allergia új terápiás lehetőségeit, idézzünk fel néhány korábbiakban már tárgyalt, illetve új ismeretet:

  • Az allergia fogalmát 100 évvel ezelőtt egy közismert gyermekgyógyász, Klemens von Pirquet határozta meg, és érvényes mind a mai napig: egy előzőleg megszokott – egyébként ártalmatlan – anyagra először érzékenység (szenzibilizáció) alakul ki, majd kórosan megváltozik a szervezet reakcióképessége .
  • Minden anyag egyben hullám is, ami azt jelenti, hogy rendelkezik egy csak rá jellemző „információs kóddal, illetve spektrummal”, mely elektromágneses rezgésben nyilvánul meg. Így van ez az allergiát kiváltó anyagok esetében is.
  • Az egészséges sejtek más frekvenciatartományú rezgésekkel rendelkeznek, mint a betegek.
  • Monroe és Smith felfedezték, hogy allergiás reakciók nem anyagi természetű ingerekre is kiváltódhatnak, vagyis olyan (elektromágneses) jelekre, melyek az illető anyag fizikai információit tartalmazzák.
  • A fizika egyik törvénye kimondja, hogy amplitúdójától és frekvenciájától függetlenül minden hullám pontosan nullára redukálható , vagyis kioltódik, ha pontos szimmetrikusával találkozik. Ezt hívjuk inverz rezgésnek.

Memórialenyomatok, avagy engramok

Egy osztrák orvos, Peter Schumacher már a nyolcvanas években megfigyelte, hogy a közismerten erős allergén hatású anyagok (pollen, macskaszőr, háziporatka, eper, dió stb.) nem minden embernél váltanak ki allergiás tüneteket. Így arra a következtetésre jutott, hogy az allergén a szervezetbe beíródott allergialenyomat (engram) hatására váltja ki a tüneteket , de ez mindaddig rejtve marad, amíg az allergénnel az egyén kapcsolatba nem kerül. Az allergiaengramot olyan memórialenyomatként határozta meg, amely öröklési hajlam alapján elektromágneses bevésődésként jön létre, a szervezetet ingerlő anyagokkal való ismétlődő érintkezés esetén. Több tízezer beteg kezelése során pedig azt tapasztalta , hogy amíg az allergiaengram jelen van a szervezetben, addig lehetetlen az allergiás reakciót tartósan megszüntetni.  

Schumacher és munkatársa , Hennecke , felbuzdulván a korábbi eredményeken , olyan módszer kidolgozásán fáradoztak, amellyel könnyen felderíthetővé és gyógyíthatóvá válik az allergia. 

Allergiatípusok

Dr. Schumacher az allergiának négy csoportját különböztette meg (1991):

1. Az akut allergiák közé tartozik a legtöbb allergia. Ilyenek a szénanátha, a házi por atkára, penészgombára, vegyszerekre, állati szőrökre kialakuló allergiás reakciók, de ide tartoznak a táplálék- (gyümölcsök) és gyógyszerallergiák is.

2. Krónikus allergiák, amelyek elsősorban örökletes terheltséggel rendelkező személyeknél jelentkeznek. Itt már a korai gyermekkorban allergiás reakciók lépnek fel olyan táplálékokkal szemben, melyeket naponta rendszeresen fogyasztanak (pl. tej, tojás, búza). A tartós és gyakori érintkezés azonban ezekkel az anyagokkal nem teszi lehetővé, hogy a köztük és a tünetek között lévő összefüggést feltárjuk. Rinkel feljegyzései szerint különösen nehezíti a helyzetet, hogy az allergiás személy az allergén anyagot naponta fogyasztja , és az sokáig látszólag nem okoz különösebb tünetet. A gond ott kezdődik, ha 3 vagy több napig ez az anyag teljesen kimarad az étrendjéből . , mert amikor hosszabb idő elteltével újra beviszi a szervezetébe, az allergiás tünetek megjelennek.

3. Kontakt allergiák, amelyek érintkezés útján alakulnak ki. Leggyakoribb kiváltói a fémek (króm, nikkel, kobalt), a kozmetikumok, a mosó- és fertőtlenítőszerek, a konzerváló anyagok. Ez a típusú allergia a sejtek túlérzékenység ére vezethető vissza.

4. A pszeudo- vagy álallergiák annyiban különböznek a valódi allergiától, hogy míg a valódi allergiáknál már az anyag elenyésző mennyisége, sőt elektromágneses modellje is heves reakciót vált ki, addig itt az allergiás reakció csak a kiváltó anyag bizonyos mennyiségének elérése után jelentkezik. Korunkban , sajnos , az allergia e formája is egyre gyakoribb, hisz az élelmiszerekhez hozzáadott adalékanyagok egyre több eltérő táplálékban is megtalálhatók, ezek mennyiségei összegződnek , és , amikor elérik az egyén érzékenységi határát, allergiás reakciót váltanak ki.

Ugyanazon személyeknél az allergia különböző típusai keveredhetnek, de le kell szögezni, hogy mindig létezik egy bázisallergén (egy központi anyag), amellyel az allergiás személy nap mint nap érintkezik , és eköré csoportosulnak a másodlagosak. A központi allergia megszüntetésével , a másodlagosak is – akár nyomtalanul – eltűnnek.

Mérgező gondolatok : allergiás vagyok rád !

Tudományos értelemben gondolkodásról általában problémamegoldás kapcsán beszélünk. Ám nem mindig oldunk meg problémákat, néha egyszerűen csak egy adott eseménnyel kapcsolatos élményeink-érzéseink kapnak fogalmi keretet a gondolatokban . E gondolatok némelyike – a pozitív gondolatok – olyan erőmezőt hoznak létre, amelyek az egészségi állapot fenntartását szolgálják. A negatív gondolatok gyakori felidézése viszont a betegségek kialakulásának lehet a melegágya , hiszen valójában ezek a negatív gondolatok és bevésődések testesítik meg az allergiás engramot , ezekre az emléknyomokra reagálunk fizikálisan is az allergiával. Az öröklődés , illetve a traumák során bevésett emlékképek hatással lehetnek az utódokra , akár generációkon keresztül. Összefoglalva tehát : a stresszes reakciók annak eredményeképpen jönnek létre, hogy a jelenlegi helyzetet, ingert milyen múltbeli tapasztalatok alapján értelmezzük. Ez az eredője az allergiának, és egyben ez adja a kulcsot a gyógyuláshoz is. Az engramok, vagyis emléknyomok korrekció jával megszabadulhatunk ezek fizikális megnyilvánulásától, az allergiától. A természetes gyógymódok közül elsősorban a homeopátia, az akupunktúra és a biorezonanciás terápia képesek e lenyomatok hatékony korrekciójára.

Engramkioltás BRT-vel

A z allergiaterápi a fontos része a szervezet méregtelenítése, valamint jól alkalmazható a masszázs, az akupresszúra, az aromaterápia, illetve a homeopátia . A természetes gyógymódok közül az allergia gyógyításának legsikeresebb módszere azonban a biorezonancia-terápia. Alapja a már említett inverz rezgés, amelynek segítségével az allergiát okozó allergén anyag rezgésinformációja, az allergiaengram kioltható.

A konkrét terápiát azonban megelőzi az illető személynél allergiát kiváltó allergének és az ún. bázisallergén felderítése. Ma már mintegy 10000 olyan allergén anyag elektromágneses rezgésinformációja áll rendelkezésre, amelyekkel alig egyórás teszt során ezek az anyagok jól behatárolhatók. Ezután a szervezet informatikai rendszerének megfelelő elektromágneses támogatásával (inverz rezgéseken alapuló terápia), illetve a bázisanyagtól való időszakos eltiltással az erre az anyagra való érzékenységet „kioltjuk”. Az engram terápia során a biorezonanciás készülék teljesen fájdalommentesen rekompenzálja az emberi szervezet életfolyamataiban beállott kóros változásokat, azokat az egészséges szöveti frekvencia -hullámokra hangolva. Kioltja a beteg séget előidéző frekvenciákat, majd – amennyire csak lehetséges – kialakítja az eredetileg létezett és ismét kívánatos frekvenciális biostruktúrát. A kóros jelek eltűnését nem kísérik sem vegyi, sem fájdalmas mellékhatások.

A néhány hónapon át tartó kezelésekkel elérhetjük, hogy még a legmakacsabb allergiával küszködő beteg is tünetmentessé váljék. A terápia után többé már nem szükséges teljes mértékben megtartóztatnia magát az allergiát kiváltó anyagoktól. Ezzel a terápiával lehetővé válik, hogy az allergiát ne csak kezeljük, hanem a kiváltó mechanizmusokat egyszer s mindenkorra megszüntessük. Egy valamit , azért érdemes meggondolni : ha a kezelést követően bárki újra visszatér eredeti életmódjához , és például a betegségét kiváltó bázisallergént ugyanúgy naponta használja, eszi, magára keni stb., akkor betegségét előbb-utóbb sikerül újra kifejlesztenie. A teljes felépüléshez tehát célszerű életmódunkat és táplálkozásunkat mindenképp újra gondolni.

Önvalónk élményeink árnyékában

Az emlékeink, stresszeink hasonlóképpen lenyomatot képeznek bennünk. A lelkünkben zajló mozgás kaotikus, ugyanakkor pontosan meghatározott, kétségtelenül örvényszerű (pl. ösztönmozgások). A vertikális és horizontális tengelyen való rugalmas elmozdulás teszi lehetővé az energiaáramlást az egó, a külvilág és a belső világunk között. Ez nem más, mint a transzperszonális kapcsolatunk a rajtunk kívül létező erőterekkel, energiamezőkkel. Ilyen örvénylési jelenséget tapasztalhatunk a homeopátiás és kineziológiai kezelések során is, ahol az önvaló (belső én, ős-én vagy Selbst) tengelyén létrejövő sodrás éppen úgy bevonzza a környezetében lévő ősképeket, régi működési mintákat, ösztönmechanizmusokat, mint egy szokványos örvény a vízen úszó tárgyakat. Például az aktuális élethelyzetéből most kiutat nem találó egyén „önrágódása”, álmai, vagy kezelése során, szimbólum formájában olyan őskép jelentkezik, mely éppen a leghasznosabb információt közvetíti a megfelelő erő kíséretében. A kapott kép megrázó, felrázó, rémisztő, vagy felemelő jellege segíti a feldolgozatlan élménytömeg megfelelő értékelését, a saját működési mintázat felismerését, aminek következtében túl tud lépni az addig megoldatlan élethelyzetén. Ezek a kollektív tudattalanból, egy központi ősképéből származó információk, melyek mindig is megvoltak, most viszont valamilyen aktuális élményre rezonálva a megfelelő időben a megfelelő helyre kerülnek, és ott az eredeti mintázatban elvegyülve a megfelelő módon megnyilvánulnak.

Allergia – Egyszerű meghatározás, komplikált betegség
Egy ilyen rendszer kész arra, hogy minden pillanatban reagáljon, és bizonyos belső határok között folyamatos adaptációt végezzen. Minden behatás újabb elágazási pont, a sérülés és a megújulás lehetőségével. Ez a nyitottság teszi lehetővé azt is, hogy szervezetünket folyamatosan és tömegesen a számára nehezen feldolgozható ingerek érjék, terheljék, melyek felhalmozódva a helyi struktúrákat elárasztják, károsítják. Ezekre a stresszekre például tüsszögéssel, kiütéssel, fulladással válaszolhatunk. Ez a reakció nem feltétlen mennyiség függő, lehet az pikogrammnyi anyag vagy 40 szál cigaretta naponta. Öröklött allergia évekig is lappanghat, mikor egy stresszes szituáció aktiválja, ezután nyugalmi helyzetben is jelentkezik. Előfordul, hogy egy bizonyos anyagra egyszer allergiásan reagál a szervezet, másszor viszont nem. Ez a neuroendokrin (idegi-hormonális) rendszer harmonikus működésének gyengülésével magyarázható. Fáradtság esetén is gyengébb a receptorok fogadóképessége. (könnyebben produkál reakciót). A rendszeresen használt természetidegen anyagok mikro-mennyiségei felhalmozódnak a szervezetben (élelmiszer ipar és toxikológia), és úgy funkcionálnak, mint a hétköznapokban felgyülemlő frusztráció, amivel nem tudunk mit kezdeni. Máskor például fémallergia, uszodák klóros vize elég gyakran okoz gondot. Ez nem jelenti azt, hogy most is sok klór van bennünk! A velük kapcsolatos feldolgozatlan élményeink zavart okoznak a kommunikációs rendszerünkben.
Néhány megfigyelés azokból, amik az utóbbi évszázadban tudományosan megfogalmazódtak:
• Klemens von Pirquet közel 100 évvel ezelőtti megfogalmazása még ma is érvényes: egy előzőleg megszokott – lehet egyébként ártalmatlan – anyagra először érzékenység (szenzibilizáció) alakul ki, majd kórosan megváltozik a szervezet reakcióképessége.
• Minden anyag egyben hullám is, rendelkezik egy csak rá jellemző „információs kóddal, ”, egy elektromágneses rezgésben megnyilvánuló spektrummal. Így van ez az allergiát kiváltó anyagok esetében is.
• Az egészséges sejtek más frekvenciatartományú rezgésekkel rendelkeznek, mint a betegek.
• Allergiás reakciók nem anyagi természetű ingerekre is kiváltódhatnak, vagyis olyan (elektromágneses) jelekre, melyek az allergén fizikai információit tartalmazzák (Monroe és Smith, 1980).
• A fizika egyik törvénye kimondja, hogy amplitúdójától és frekvenciájától függetlenül minden hullám pontosan nullára redukálható, vagyis kioltódik, ha pontos szimmetrikusával találkozik. Ezt hívjuk inverz rezgésnek.
• Peter Schumacher szerint az allergiaengram, olyan memória-lenyomat, amely öröklési hajlam alapján elektromágneses bevésődésként jön létre, a szervezetet ingerlő anyagokkal való ismétlődő érintkezés esetén.
• Amíg az allergiaengram jelen van a szervezetben, addig lehetetlen az allergiás reakciót tartósan megszüntetni.
A korábbi eredményeken felbuzdulva sok kutató olyan módszer kidolgozásán fáradozik, amellyel könnyen felderíthetővé és gyógyíthatóvá válik az allergia.
Dr. Jane Monroe és Smith például allergiás pácienseket figyeltek meg, akiknek erős elektromágneses érzékenységük volt. Mozgásterüket, életüket ez jelentősen korlátozta, például rendszeresen elájultak nagy feszültségű helyeken, metróban nem is tudtak közlekedni. Egyesével kellett berendelni a betegeket, mert egymásból is elképesztő reakciókat (pl. anafilaktikus sokk) váltottak ki. Volt, akinek a jelenlétében a műszerek leálltak, másoknál váratlanul elindultak, így egy üres szobába ültették őket, amibe egyetlen kábelen vezették be a jeleket. Pár éves kutató munkával sikerült megállapítani, hogy frekvencia, intenzitás szempontjából az allergiás egyén számára mely tartomány az, amire intenzíven reagál. Azt is meg tudták határozni, hogy mely tartomány provokálja, melyik kompenzálja a tüneteit, és melyik védi (teszi immunissá) a szervezetüket. A homeopátiás szer potenciálása során is az egyikből el lehet jutni a másikba. Ha változik az állapot változik a sáv is, és ezzel együtt a potenciál. Minden információátvitelnél megfigyelhető, hogy csak bizonyos sávok vannak ránk hatással (pl. halk vagy hangosabb beszéd, bizonyos tónusok), amelyen kívül nem tudjuk megfelelően értelmezni az bejövő jeleket. Az aktuális fizikai állapotnak megfelelő sávot nevezzük biológiai ablaknak (Adey ablak).

Út az allergia mentes állapot eléréséhez

Ugyanaz a jel egy rendszeren belül bizonyos körülmények között teljesen elenyésző, extrémen kicsi, más körülmények között pedig meghatározó, vagy elsöprő erejű. (például cunami – az óceánon egy fodor, a parton 10 – 30 méter magas, mindent elsöprő vízfal.) A szervezetünkben működő, vagy bekerülő extrém gyenge jelek "saját" , azaz konform területre érve (sejtek, szövetek, szervek) a helyi struktúrától függően erősödnek, és gyengülnek, hisz minden a saját struktúrától válik érintetté, a legspecifikusabb egyedi szűrőn keresztül történik a jelmoduláció. Az „örvénnyel” odasodort információ így mindig a legspecifikusabb helyi sajátosságok szerint kerül feldolgozásra, az üzenet így mindig pontosan célba ér!
És mi történik erős behatás esetén?
Úgy, ahogy a felkorbácsolt elemi erők környezetünkben is nagy pusztítást végeznek, hasonlóképpen belső rendszerünkben is károsítanak. A rendszer önszabályozását durván áttörik, megsemmisítik. Beavatkozásunk célja tehát a sajátságos mintáink szerint folyamatosan működő belső szabályzó rendszerünk (homeosztázis) helyreállítása, hogy egyrészt stabilan biztosítsa szervezetünk fenntartó folyamatainak zavartalan működését (integritás), másrészt a szervezetünket, mint nyitott rendszert folyamatosan érő és befolyásoló, és a rendszert egyensúlyából kibillentő hatásokra reagáljon, azokat beépítse, optimálisan hasznosítsa, illetve védekezzen ellenük (kompenzál, immunitássá válik, azaz adaptálódik).
A biorezonancia-terápiával (BRT) bármely életkorban és élethelyzetben – a szövet-specifikus regenerációs lehetőségek segítése révén – az élettanilag fontos szervek és szövetek biofizikai és biokémiai irányítása a lehető legindividuálisabban és a ma ismert legmélyebb oki szinten válik kezelhetővé. Az Adey-ablakok célzott befolyásolása és szelektivitásának helyreállítása az anyagcserére nem csak sejt szinten, hanem szervi és szervrendszeri szinten is nagyon pozitívan hat. Az endogén BRT egyedi beavatkozást biztosít, a szűrésre kerülő jeleket a szervezetből nyeri. A terápia alatt is folyamatosan figyelembe veszi a szervezet aktuális reakcióit, hiszen folyamatosan a páciens saját jeleivel dolgozik a szervezet adaptációs tevékenységének javítása céljából, és ezért praktikusan mellékhatás-mentes.
A konkrét terápiát azonban megelőzi az adott személynél allergiát kiváltó anyagok, és a bázis allergén felderítése. A biorezonanciás vizsgálatok során mikroimpulzusok formájában kérdéseket teszünk fel a szervezetnek, amelyek eljutnak minden egyes sejthez, és azok válaszolnak. A válaszokból kiderül, vannak-e kóros információk, torzulások a rendszerben, tehát könnyen kimutathatjuk azokat az anyagokat, amelyekre az emberi szervezet allergiás vagy túlérzékeny, és azokat is, amelyeket a hagyományos bőrtesztekkel nem sikerült megtalálni. Ma már a szervezet „informatikai rendszerének” BRT-s vizsgálata lehetőséget ad a méreganyagok gyors és konkrét tesztelésére is (nehézfém-terheltség), fájdalommentesen felderíthetők a szervezetet terhelő kórokozók, megállapítható a fennálló vitamin-, ásványi anyag-, és nyomelem hiány, a specifikus szövetek és funkciók terheltsége, valamint lelki problémáink. A módszer segítségével beazonosított eltéréseink korrigálhatók, a speciális méregtelenítést segítő gyógynövények, homeopátiás és egyéb szerek is kitesztelhetők, így a szervezet egésze szempontjából is teljes körű méregtelenítés érhető el.
A kezelés előkészítése (energetizálás, méregtelenítés)
Az allergia anyagspecifikus engramját inverz rezgésekkel csak akkor kezeljük, mikor a szervezet képes lesz rendezni az anyaggal szemben fennálló rossz viszonyát. Az ehhez szükséges energetikailag rendezett állapotot elérhetjük, ha nem ingereljük tovább a szervezetet, azaz allergén mentes környezetet biztosítunk számára. Ezt specifikus táplálkozási előírásokkal, a méreganyagokat felhalmozó szövetek (kötőszövet, zsírszövet) specifikus méregtelenítésével segítjük. Támogatjuk a méregtelenítő szerveket (máj, vese, vastagbél), a hormontermelő mirigyeket (neuroendokrin rendszer), a központi idegrendszer működését. Fontos a hiányok pótlása, a keringés javítása, a mozgásterápiák. Előfordul, hogy a pszichés aspektussal kell előbb foglalkozni (a hisztériától is lehet allergiás tüneteket produkálni).
Minden adaptáció, a gyógyulás minden fázisa energiát igényel. Energia hiányában, nem érdemes a specifikus kezelést elindítani, mert a kapott információkat képtelen hasznosítani.
A salakanyagoktól megtisztított, jobb tápanyag ellátású és reakcióképességű szervezet bármilyen külső változáshoz eredményesebben alkalmazkodik, ugyanakkor az egészben betöltendő saját minőségét is jobban érvényesíti. Mindez a mindennapokban életminőségbeli (pozitív) változásokat eredményez, csökken a szervezet leépülése, a szöveti degeneráció, és az öregedési folyamatok lelassulnak. A megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékbevitel, stressz-faktoroktól mentesítés, BRT-s, fitoterápiás, homeopátiás, kineziológiás stb. „portalanítás” hozzásegít ahhoz, hogy ezután a megfelelő információ- feldolgozással a szervezet egyre inkább a „saját útját járhassa”. Az erők összeadódnak, és sokkal könnyebben és hatékonyabban zajlik le minden, mert létrejött a méregtelenítéshez szükséges lelki állapot (erőmező) is. Ezt a hatást használták fel a vallási böjtök is. A hibás kiválasztáshoz kapcsolódó rögzült szokásaink megszakíthatók, így a táplálkozás, mozgás, gondolkodás, relaxáció területén (életviteli tényezők) új reakciók, minták alakíthatók ki. Sokat segíthetünk a megfelelő erőtér létrehozásában, a rögzült szokás (minta) áttörésében és az új kialakításában. Így már nem csak pusztán a jelenben történő méregtelenítésről beszélhetünk, hanem a további méreganyag-felhalmozás megelőzéséről is. Elmondhatjuk tehát, hogy több lehetőségünk van, mint gondolnánk, csak ehhez komolyan kell venni a gondolatainkat is, mert mint azt a keleti bölcsesség is mondja: holnap azzá válunk, amit ma gondolunk. A pusztán testi szintű tisztítás ezért csak rövidtávon jelent segítséget. Negatív emócióink és gondolataink erős mérgek, így egészségünk szempontjából létkérdés, hogy sikerül-e elengednünk őket.
A természetes gyógymódok közül tehát az allergia gyógyításának legsikeresebb módszere a biorezonancia-terápia. Alapja a már említett inverz rezgés, amelynek segítségével az allergiát okozó allergén anyag rezgésinformációja, az allergiaengram kioltható.
A néhány hónapon át tartó kezelésekkel elérhetjük, hogy még a legmakacsabb allergiával küszködő beteg is tünetmentessé váljék. A terápia után többé már nem szükséges teljes mértékben megtartóztatnia magát az allergiát kiváltó anyagoktól. Ezzel a terápiával lehetővé válik, hogy az allergiát ne csak kezeljük, hanem a kiváltó mechanizmusokat egyszer s mindenkorra megszüntessük.

Németh Hermina
Dr. Pfeifenróth Anna

Életünk karmesterei, avagy játék a ritmusokkal

Lesd meg titkon egyszer kívülről magadat
Belső Rendezőnk, hogy változtatja a színfalakat
A környezetéhez alkalmazkodni képes Kaméleont elítéljük
Mi szeszélyünkhöz, toporzékolva a környezet változásait igényeljük.

«Nem azok vagyunk, akik igazán vagyunk, valódi önmagunkat gyakran elfedi a múlt.«

Ritmusok kint … és bent

Figyeljük meg először a felszíni vizeket, azok mozgásait. Tavak, folyók, tengerek, óceánok. Időnként tükörsima vízfelület, vagy sima sodrású áramlás, máskor az elemek által fölkorbácsolt óriási energia, mely ha kell, mindent elsöpör (cunami, tengerrengés). A Föld belsejében moccanó energiák, a légköri változások, a Hold, a Nap, naprendszerünk más bolygói, és egyéb kozmikus hatások folyamatosan módosítanak mindent, ami mozdítható körülöttünk, és bennünk, és ezek folyamatos egymásra épülő ritmusban még több, és egymástól jelentősen eltérő, egymást felkavaró modulációt okoznak. És itt egy újabb dagály hullám, a vízszint változik. Minden, ami útjában áll vagy akadályt állít elé, valamilyen módon felerősíti, érzékelhetővé teszi a már létrejött változást. Sziklák, szigetek, tagolt partszakaszok törik meg a lendületet, a mély óceánokhoz képest itt megváltozik minden. Sekélyebb vizek fölött a hullámok mintegy kiemelkednek, új hangsúlyt kapnak, egyre magasabbak és szaporábbak. A partról visszacsapódva a velük szembejövőket részben, vagy teljesen erősíthetik, vagy kiolthatják. A környezeti hatások (Hold hatás, szél, szikla) egyre erősödő belső feszültségként jelentkeznek. Ez ideig-óráig kompenzált marad, mígnem a kiegyenlítődésre való törekvés erősebb lesz, és igen intenzív belső mozgást, örvényt provokál. Az örvény, mint egy keverőpálca, nagy erővel végigsöpör a rendszeren és újra rendezi azt. És a különböző fajsúlyú vizek összekeverednek, a parti vizek egy szintre kerülnek, és a tengeráramok újra szelíden simulnak a lenyugvó víztömegbe. A felkorbácsolt erők elcsitulása után már minden újra nyugodt. A parton az élet folyik tovább, sirályok élelmet keresgélnek, és az átrendeződött homokdűnék kagylótörmelékei között gyerekek kutatnak visongva új, partra sodort kincsek után. Tartósan talán csak a parti szikla lett kevesebb néhány letört darabkával, és az illatok már egy következő változás feszültségét sejtetik.

….és így élünk mi is ebben a hullámzásban. Belső ritmusaink a külsőktől folyamatosan befolyásoltak, módosultak, kapcsolódnak, keverednek egymással. Az idő strukturálásával segítenek a nagymértékben eltérő funkcióink koordinálásában és stabilizálásában. Fázis transzfer révén információt közvetítenek, és továbbítanak a szervezetünkben paralell működő folyamatok rendje és kaotikus állapotai között. Ez már egy újabb, a változás következtében létrejövő állapot előfázisa. A ritmusok közti interakciókban (biokommunikáció) folyamatos jelmoduláció történik, ami lehetővé teszi azt is, hogy extrém gyenge hatású jelekre is érzékenyen reagáljon a szervezet.

Biológiai metronom
Az 1920-as évektől vizsgálják szisztematikusan a biológiai funkciók időstruktúráját. Spontán ritmusok a növény, és állatvilágban, valamint az emberben is vannak. Ha ezeket frekvencia szerint rendezzük, észrevehető, hogy jelentős részük 103Hz – 10-9Hz közé esik (itt a víz is modulálható). Ebbe a tartományba esik számos általunk ismert geofizikai, és elektromágneses hullám is. Az evolució során a biológiai spektrum nagy valószínűséggel ezekből alakult ki. A vizsgálatok szerint a nagy frekvenciájú ritmusok milliszekundum és szekundum sávban mozognak, és az önálló sejtek, specifikus szövetek és szervek működését jellemzik. Itt a spektrum folyamatos, és folyamatos frekvencia moduláció lehetséges. Például az egyes idegsejtek folyamatosan 103 Hz frekvencia sávban modulálhatók. A Föld felszínén szintén 10 Hz körüli mechanikus vibrációk érzékelhetők. (Schumann hullámok)
A közepes frekvenciájú ritmusok – perc és óra tartományban – a komplex funkcionális rendszerekben és regulációs folyamatokban jelennek meg. Ebben a sávban a spektrum egyre inkább diszkrétté (kötegszerűvé) válik. Az egyik legfontosabb napi ritmus a nappal és éjszaka változása (circadian ritmus), az ehhez való folyamatos alkalmazkodásunk, például a folyadék háztartás, az ásványi anyag egyensúly, az anyagcsere, vese szekréció, gyomor-mozgások, mellékvese kéreg működése, az alvási REM fázisok stb. változásai. A 7 napos (circaseptan) ritmusaink a késleltetett válaszreakciók, mint például a késői típusú allergia, stressz reakció, egyéb regenerációs és funkcionális adaptációk. A holdfázishoz kapcsolt szexuális és reproduktív folyamatokat is ide soroljuk.
Mindezek természetesen befolyásoltak a lassú frekvenciájú éves, illetve a populációs (évtizedes) ritmusokkal. Láthatjuk, hogy az endogén ritmusokat a környezet, mint „zeitgeber” folyamatosan modulálja. Így épülnek be a biológiai rendszerekbe a környezet periodikus folyamatai.

… és ráhangoló ritmusaink
Minden életfolyamat elektromos változáshoz kapcsolt. Az a kérdés merül fel, hogy vajon a szervezet által generált EM mező igen gyenge intenzitása ellenére, hogyan képes a feedback sőt a kontroll funkciók ellátására. Ehhez rezonanciára és koordinációs folyamatokra épülő jelerősítés szükséges. Erre egyszerű és mindenki számára ismert példa az idegingerület terjedése, amit Burr 1935-ben a következőképp összegzett:
A küszöbszint feletti inger hatására a sejt membrán áteresztőképessége megváltozik, ennek következtében nátrium áramlik nagy mennyiségben a sejtek belseje felé. Egyéb ioncserék kíséretében a membrán depolarizálódik, azaz az eredeti -70 mV-os feszültség -30 mV-ra csökken. A változás beindítja az energia igényes aktív transzport folyamatokat, hogy egy rövid hiperpolarizált állapot után újra helyreálljon az egyensúly. Az egész folyamat 0.5 milliszekundum alatt lezajlik.
A szervezet igen gyors információs transzferében a frekvencia moduláció tűnik a legalkalmasabb kódnak az információ továbbításában. Ebben a modulációban csak a környezetével nagy energia cserében levő (relaxációs) oszcillációk vesznek részt. A kis energia cseréjű ún. pendulum oszcillációk stabil frekvenciái viszont képesek arra, hogy a szervezetet a periodikus környezeti változásokhoz kapcsolják, azzal koordinált fázisban tartsák. Ez a külső „zeitgeber” ciklusokkal szinkron működik (világosság, hőmérséklet, szociális körülmények). Szerepe megegyezik a zenekarban a dobos feladatával, azaz megadja az előírt alapritmust, és minden hangszer folyamatosan ehhez igazodik, ritmustartása a rendszer stabilitásának jelzője.

A különböző ritmusok keresztkapcsolódásai között létrejövő kommunikációs mintázatok kétségtelenül jelentős mutatók, a jó működés, vagy szétesett funkció érzékeny jelzői. Ha a kontroll körök között optimális az interakció, és a kapcsolódó rezgések szinkronizáltak, ez egy stabil belső frekvencia arányban (mint állandó) nyilvánul meg. Például optimális a keringés kontrollja stresszben, ha a pulzus és a légzés közötti frekvencia arány állandó maradt (3:1). Ilyenkor a zenekar jól működik, a funkcionális együttműködés ideális.
A szervezet nem csak arra képes, hogy fönntartsa spontán ritmusait, hanem a saját ritmusos folyamatai megtörése mellett reagál a külső hatásokra, amíg egy csökkenő amplitúdóval újra eléri az equilibriumot. Ez történik például a glukóz tolerancia teszt során, amit a cukorbetegségek diagnosztikájában gyakran használnak. A cukor elfogyasztása után néhány perccel a vércukorszint emelkedik, majd néhány órán belül egyre csökkenő amplitudóval normalizálódik (reaktív folyamatok). A ritmusváltás megjelenik a napi, heti, havi, éves ritmusokban is. Ha a reaktív frekvencia modulációk az egyes sejtekben, szövetekben vagy szervekben történnek, a folyamat néhány óráig is eltart, és csak a funkcionális szintet érintik. Azokban a reaktív folyamatokban, ami a heti, havi fluktuációt is modulálja a hormonális változások miatt morfológiai eltéréseket is okoz.

Változó mintázataink – memória lenyomatok, engramok
A szervezetünk nyitott rendszer. A nyitottság jelentése, hogy egyensúlya csak a környezettel folytatott folyamatos anyag és energiacsere révén tartható fönn, amiben a folyamatok nem lineárisak, és a rendszer változása az előző állapottól függ. (Kaotikus determináció) A biológiai fejlődés során kapcsolatunk a környezetünkkel folyamatosan, és nagymértékben változott. Ezek közül az egyik legfőbb különbség a korai állapothoz képest, hogy az extracelluláris tér (Sejten kívüli) az óceánban élő egysejtűekhez képest extrém mértékben csökkent. Az egyes sejtek külső környezettel történő direkt interakciós lehetőségeinek beszűkülését számos, egymáshoz szorosan kapcsolódó komplex kontroll mechanizmus kifejlődésével lehetett kompenzálni. Ezek a regulációs mechanizmusok (homeosztázis) 2 fő hierarchikus körben rendeződnek:
1. a szervezet számára stabilitást adó, a konstans értékeket biztosító szabályozás (integritás).
2. adott helyzetben a szervezet számára optimális értékeket biztosító dinamikus szabályozó rendszer (adaptáció).
Bár az integritás önmaga lineáris kontroll rendszerrel is biztosítható, az adaptációs folyamatok beindulásával a rendszer instabillá válik. Ezek az azonnal kontrollált, helyreállító folyamatok nem lineárisak, ily módon a frekvencia emelkedő átlagban növekszik, míg a kontroll az adaptáció ellenére stabil marad, azaz az emelkedő átlagérték kontrollált. A ritmusok tehát nem csak a rendszer stabilitását, hanem kommunikációjuk révén (interferencia) az aktuális igény szerinti optimális állapot elérését is biztosítják. Amint láttuk tehát a szervezet által használt legfőbb modulációs forma a frekvencia moduláció, melyet az információ átvitelben használ leginkább (idegingerület vezetés); az amplitúdó moduláció főként a reaktív folyamatok „csillapuló oszcilláció” formájában jelenik meg (cukor tolerancia teszt); a fázis moduláció az adatfeldolgozásban érintett (helyi struktúrák szűrő hatásai). A létrejött változásokat szervezetünkben is információhordozókon tároljuk, melyek később előhívhatóak, lejátszhatóak. A lenyomatok képződése során például a vízben csupán strukturális (nem kémiai) változás történik. A dipólus molekulák kapcsolat rendszerében (fürtképződés) jönnek létre apró változások. Így Mozart, Vivaldi után jazz, aztán rock and roll zenét hallgatva mindig más érzetek keletkeznek bennünk, holott a rádió ugyanannyi energiát fogyasztott. Ugyanannak az energetikai folyamatnak egész más az élettani hatása, akkor is, ha csupán a ritmika változik.

Tovább: Önvalónk élményeink árnyékában
Allergia-Egyszerű meghatározás komplikált betegség

Sejtszintű állapotfelmérés és kezelés

Kvantummedicina 1.

Sejtszintű állapotfelmérés és kezelés – a biofizika gyógyeszközei a XXI. században

Mire használható a biorezonanciás állapotfelmérés?

A lábujjunktól a fejünk búbjáig megtudhatunk magunkról mindent, ráadásul sejt szinten, tehát a lehető legapróbb változásról is képet nyerhetünk. Alapvető informális félvezető eszköze, egy mikrochip. Ez kb. 7000 un. biológiai lenyomatot (engramot), tartalmaz amit egy speciális antenna segítségével elektromágneses jelként (skaláris hullámok) beviszünk az emberi szervezetbe. A jelekre adott válaszok is ugyanilyen természetűek, de elektromos potenciálkülönbséget is létrehoznak a szervezetben, ami a felhelyezett elektródák segítségével már mérhetők.

A méréstechnika fejlődésével mára odáig jutottunk, hogy a biológiai rendszerek egységnyi részeinek, a sejteknek önirányító folyamatait és kommunikációs rendszerüket, foton szintű felbontásban is tanulmányozni tudjuk. A biofizikának ilyen fokú fejlődése azt eredményezte, hogy fény derült az élettani folyamatok szervezettségének korábban csak kozmológiai tézisekben leírt kölcsönhatásaira, és számos ősi élettani szemlélet éppen a legmodernebb méréstechnikának köszönhetően újra – most már természettudományos – aktualitást nyert.

Aki már foglalkozott méréstechnikával, az pontosan tudja, hogy minden megfigyelés – egyben beavatkozás is – a megfigyelt jelenségbe. Amikor ugyanis a megfigyelési módszerek erős és sokszor maradandó reakciók megjelenésével bezavarnak a képbe, akkor sem diagnosztikailag, sem pedig terápiásan nem érhetünk el kellő hatékonyságot.

Az anyagcserét sem a hormonrendszer, sem a központi idegrendszer nem tudja közvetlenül szabályozni, hiszen ezek a sejtekben játszódnak le, ahol nincsen jelenlétük. Egy emberi sejtben 1 másodperc alatt közel 7000 kémiai reakció zajlik le, amihez képest a két rendszer hihetetlenül lassú. Ezért itt a morfogenetikus információ (az élő szervezetek jellegzetes alaki és szerkezeti sajátságainak kifejlődése) a döntő. A sejtfolyamatok irányítását a DNS-ek és a sejtmembránok végzik a biofotonok segítségével. Születésekor minden ember magával hozza a családjára jellemző, összes öröklött bioinformációt. Mindenkinek olyan betegsége lesz, amilyen a belső informatikai (gondolatai) rendszere.

Amikor a mérés során segédeszközként a morfogenetikus mezőt alkalmazzuk, akkor eddig elképzelhetetlenül kicsi hatást gyakorlunk a megfigyelt jelenségre és szervezetre. Tehát nem csak arról nyerhető információ, hogy milyen makro elváltozások léteznek egy beteg ember fizikai testében, hanem a finom energiamezők (érzések és gondolatok) világába is betekintést nyerünk. Magyarul, mérhetővé válnak a betegségek kialakulásában szerepet játszó érzelmi és gondolati formák még a fizikai síkon történő megjelenése előtt! Azt tudjuk, hogy a gyógyulás, úgy következik be, hogy belső katarzis során létrejön a szintézis, amely megindítja a változást. A jó diagnózishoz és terápiához tehát rövid, közép és hosszú távú tervekre van szükség, és elsősorban a beteg együttműködésére!

Az állapotfelmérés a gyakorlatban

Az első lépés a páciens tájékoztatása a mérési elvről, az alkalmazott módszerről, az eredmény kiértékeléséről, a levonható következtetésről.

A második lépés az anamnézis (kórelőzmény) felvétele. A beteg személyi adatain kívül felvesszük a panaszát, ismert betegségeit, életvezetési és táplálkozási szokásait, örökletes tényezőit. Ezekből alakul ki az un. „nullhipotézis”. Az alapos anamnézis hosszú időt vesz igénybe, (akár egy órát is) de mindig megéri a fáradságot.

A harmadik lépés a mérés. Az öt érzékelő elektróda (csuklók, bokák, fej) felhelyezése után az alkalmazott számítástechnikai eszköz processzorának gyorsaságától függően 5 – 8 perc alatt lezajlik a kb. 7000 adat bejuttatása a szervezetbe, illetve a válaszreakciók rögzítése (kb. 0,04 – 0,06 sec/adat). Ezeket a számítógép nagyság szerinti sorba rendezi. Három színnel jelzi a jó áttekinthetőség miatt. A piros színű a szervezet elutasító válaszát, a sötétzöld az adaptációs (elfogadó, normális), a világoszöld, pedig az alulműködést jelző válaszát jelenti.

1. kép. Reactivity test

Amint az a képen látható, a jobboldali felső sarokban a mérendő információk csoportokba sorolása található. Ilyenek pl.: az allergének, az emésztőrendszer, a betegségek, a vitaminok, a hormon és a csontrendszer, stb. Ha egy ilyen csoportra kattintunk, akkor részletesen is elmélyedhetünk a mért eredmények kiértékelésében.

A negyedik lépés, amikor a mérést végző terapeuta áttekinti a legfontosabb jellemzők lefutását és megállapítja, hogy azokban elég jellemzően fordulnak-e elő azok az értékek, amelyek az előzetes nullhipotézisét alátámasztják. Amennyiben kétségei támadnak, rengeteg lehetősége van az újabb ellenőrző mérésekre. Ezek már nagyságrendekkel hosszabb ideig érik a szervezetet és arra is felvilágosítást adnak, hogy milyen dinamikával tud alkalmazkodni hozzájuk.

Emiatt a visszamérések mini kezeléseknek is felfoghatók, mint ahogy lehetséges minden mérés alkalmával legalább akkora mértékű kezelést alkalmazni, ami kezelt személy pillanatnyi energetikai kiegyensúlyozására alkalmas.

Ahogyan ez látható a sok ezernyi adat bőséges felvilágosítást ad, de mindig maradhat a terapeutában kétely. Ilyenkor még több mint, két tucatnyi segítő panelt alkalmazhat. Az egyik legfontosabb közöttük, az un. „Susceptibility index”, vagy „Érzékenységi index”.

Ilyenkor 32 olyan változóra mérhetjük meg a pácienst, amelyek döntő jelentőségűek a szervezet működése szempontjából. Egyszerűen leolvasható, hogy közülük melyek azok, amelyek kibillentek az egyensúlyi állapotból – hol szükséges a beavatkozás?

2.kép Susceptibility index

Nagyon nagy segítséget ad az un. „Detox panel” alkalmazása is, hiszen, ahogyan az a 3. képen is látható, három fontos területről ad felvilágosítást. Az első csoportból megállapítható, hogy milyen nyomot hagytak a környezeti és ipari mérgek a vizsgált személy szervezetén. A másodikból megtudhatjuk, hogy milyen a patogén terheltsége, míg a harmadik felvilágosítást nyújt néhány alapvető élelmiszernek a rá gyakorolt hatásáról és a személyes érzékenységéről.

3. kép Detox panel

A gyakorlatban természetesen ennél lényegesen több oldalról is megtörténik a vizsgálat, egészen addig, amíg a terapeutának bármilyen kételye van.

Az ötödik lépés a mérési eredmények értékelése. A terapeutának kellő felkészültséggel kell rendelkeznie mind a fizikai síkon megjelenő tünetekből levonható következtetésekkel (anatómiai, élettani és kórtani ismeretek) mind, pedig a lelki és szellemi síkon meglévő összefüggésekkel (analógiás gondolkodás). A legfontosabb, hogy megtaláljuk a sokszor rendkívül komplex betegségrendszer kiváltó okát és felfűzzük arra a logikai láncra, amely a jelenlegi állapothoz törvényszerűen elvezett.

A biorezonanciás állapotfelmérés eredményeinek értékelése attól függ, hogy a kiértékelő személy milyen gondolkodásmódot alkalmaz. A legfontosabb az inspiráció, aminek segítségével „belelátunk” a másikba és megkeressük, az un. „kitörési pontokat”, amiknek segítségével megtalálhatjuk a megoldást. Mindenki annak a vételére képes, aminek az alaprezonanciája benne is megtalálható. A leggyakrabban alkalmazott probléma megoldási változatok a következők:

  1. analitikus megoldás (csak a múltbeli eredmények elemzésére jó, egyébként félrevezető lehet!)
  2. intuitív (ötletszerű, a vizsgált személy lelkivilágába történő „beleélés”)
  3. megkérdőjelező (új nézőpont keresése az értékeléshez)
  4. ignoráló (bizonyos hatások, értékek figyelembevételének mellőzése)

Az oktatási rendszerek és tankönyvek feladata nem az, hogy megjelöljék, mi a jó és mi a rossz, hanem az, hogy megtanítsanak az inspiratív gondolkodásra, és megjelöljék, hogy hol van egy diagnoszta kompetencia határa! Keresni kell egy közös nyelvet, egy közös nevezőt és ez a biofizika! Ennek segítségével megtalálható a kapcsolat a szellemi és a materiális világ között. Mérhetővé válnak olyan dolgok, aminek kapcsolódásáról csak a legérzékenyebb mérőműszer – az ember – tud számot adni. Meg kell tanulni elválasztani egymástól a lényegtelent és a fontosat! Adott esetben, pl. az ignorálás alkalmazása sokkal eredményesebb lehet, mint pl. az analitikus magatartás.

A hatodik és egyben utolsó lépés a gyógyuláshoz vezető út megbeszélése a pácienssel.

Az állapotfelmérés utáni javaslat lehet olyan, hogy az életvezetéséből, táplálkozásból mit hagyjon el, és mit pótoljon a páciens. Mindig egyszerre elveszünk és támogatunk, de a megvonás és a támogatás hatásának iránya megegyező. Ezt biorezonanciás (BRT) kezeléssel is meg lehet oldani ugyanígy. Az alkalmazkodást (adaptációt) BRT alkalmazásával érjük el, más egyéb körülmények segítségével. Ilyen, pl. a táplálkozás, életmódváltás, táplálék kiegészítők, mozgás, pszichés aktivitás felhasználása. Ha az adaptáció gátolt, akkor kompenzáció lép fel. Az adaptáció egyszeri energia befektetéssel jár, amely azután folyamatosan energiát termel, ellentétben a kompenzációval, amely viszont folyamatos energia befektetést igényel. Egy bizonyos idő után ez természetesen más testrészekre is hatást gyakorol, azok működését is befolyásolja. Így jönnek létre a primer, majd szekunder és tercier allergiák.

A betegség akut fázisában nagy energiára van szükség a kompenzációhoz. Mivel a szervezet nem képes huzamosabb ideig fenntartani ezt az állapotot (ilyen nagy energiát sokáig koncentrálni), ezért a betegség krónikussá válik. Amíg az adaptáció azonnali, addig a kompenzáció késleltetett reakció.A gyógyulás úgy lehetséges, hogy felkínálunk a szervezetnek különféle adaptációs lehetőségeket. Amelyikre pozitívan reagál, az lesz a normalizáló információ, amitől a betegség állapota megszűnik. Ez a „gyógyszer”. Ez a biorezonanciás állapotfelmérés és kezelés alapja!

A BRT csak az adaptáció feltételeit teremti meg. A szervezet lehetősége a reagálás. Attól függően, hogy ez a számára mennyire vonzó, – lesz belőle cselekvés.

A bioinformatika energetikailag nem változtat meg semmit. Hatása közvetett, mint pl. egy zeneszámé, amelynek hallgatása közben a rádió adási energiája nem változik, mégis a kedvenc zenénktől jókedvre derülünk, akár táncra is perdülünk. Ez a ráhangolódás a motiváció.

Mi a biorezonanciás állapotfelmérés és az orvosi diagnosztika közötti különbség?

A biorezonanciás állapotfelmérés azt állapítja meg, hogy a méréskor éppen mire van szüksége a szervezetnek? Amennyiben ennek a rendkívül lényeges elemnek a birtokában vagyunk, akkor már csak azt kell meghatározni, hogy milyen segítséget adjunk ahhoz, hogy az egyensúlyi állapotba minél rövidebb idő alatt visszatérhessen.

A nyugati orvoslás diagnosztikai gyakorlata azt vizsgálja, hogy a mérhető fizikai paraméterek mennyire különböznek, az un. „átlagértékektől”. A szervezet reagálásával az orvosi diagnosztika nem foglalkozik.

Varga Sándor holiszta, természetgyógyász tanár

Elménk birodalma: tudat, módosult tudat

Világokon át

9.rész: Elménk birodalma: tudat, módosult tudat

Lőrincz Gabriella:

…Ha a tudatról komolyan gondolkodunk, a legnagyobb kihívás alighanem felfogóképességünket éri.
Belátni tudni azt, hogy olyan témakörrel állunk szemben, amellyel kapcsolatban mind nagyobb és nagyobb igazságok várnak ránk, tárulnak fel előttünk, – ez próbára teheti kényelmesen berendezett világképünket. S hogy alkalmassá tesszük-e magunkat az új eszmék befogadására, rajtunk áll. Hiszen mindenki annyi tudást vesz magához, amennyit megengednek számára előítéletei és mentális szokásai.
Noha sorozatunk gondolatmenete nem a természettudományok mentén halad, egyik vállalásunk, hogy a kísérleti tudományok felvillanyozó hipotéziseit, továbbgondolásra ösztönző eredményeit integráljuk. Egy fiatal tudományág, a bioinformatika képviselője, Lednyiczky Gábor az agy, a tudat és a gondolkozás összefüggéseiről nem mindennapi állításokat fogalmaz meg.

Lednyiczky Gábor biofizikus, bioinformatikus

Amikor az agykutatásról beszélünk, akkor részben saját életfolyamataink bizonyos szintű koordinálásáról, részben pedig gondolati tevékenységünkről gyűjtünk információkat, nem a tudatról.
Én azt hiszem, hogy a tudatkutatást máshol kell kezdeni, nem az agynál.
A bioinformatika területén azt látjuk, hogy az egyes sejtek működése önmagában is nagyon komplex; a szövetek, a szervek működésének összehangolása még sokkal bonyolultabb; az egész szervezet anyagcseréjének szinkronizálása pedig hihetetlenül összetett folyamat. Ha összekapcsolnánk valamilyen különleges szoftverrel az összes számítógépet a világon, akkor sem lennénk képesek arra, hogy akár csak egyetlen élő szervezetet irányítsunk vele.
Az agy a hétköznapi szóhasználatban a tudat központjaként kerül említésre. Azonban minden kutatás és mérési eredmény azt bizonyítja, hogy a tudat nem köthető egy adott szervhez. Ma azt mondjuk, hogy minden egyes sejtnek megvan a saját tudata, és én azt gondolom, hogy az az „információkezelés” ami egy-egy sejtben végbemegy valóban tudatosnak minősíthető. Mi azzal foglalkozunk a bioinformatika keretein belül, hogy hogyan képes ezt a szinte átláthatatlanul sok biokémiai folyamatot akár egy-egy sejt is önmaga szinkronizálni.(Átlagosan 7000 biokémiai reakció/sejt/másodperc.) Ekkora összerendezettség feltételezhetően csak tudatos tevékenység eredménye lehet. Egyértelmű a tudatosság abban az értelemben, hogy a sejt a környezetéből őt elérő mindenfajta jelek közül képes kiszűrni a számára fontosakat, és azokra reagál, azok függvényében adaptációs lépéseket hajt végre. Tehát nemcsak a szervezet, hanem maga a sejt is megteszi a saját adaptációs lépéseit. A jelfeldolgozás folyamán tehát információkat nyer önmaga számára, de nem feltétlenül reagál rájuk azonnal. Nem mechanikusan viselkedik, mint egy labda, amelyik odébb száll, vagy odébb gurul, hogyha belerúgok; másképp, tudatosan viselkedik. Például adott pillanatban egy hatás éri, és majd később eldönti, melyik pillanatban reagál rá. Ez a fajta időzített és szelektív reakció az, amit a tudat kritériumának, vagy a tudatosság kritériumának lehet nevezni. Tehát ez egy specifikus (egyéni szabályokon alapuló, ugyanakkor idővel változó karakterisztikájú) információkezelés, és ilyen alapon azt mondhatjuk, hogy minden egyes sejt tudatosan működik.

Az ismert, és általánosan használt kifejezés például, hogy „kipattan az isteni szikra a fejéből” valójában egyre inkább tudományosan is igazolhatóvá válik. A földi légkör ugyanis számunkra egy nagyon izgalmas valami, ami életműködéseink fenntartásához és ritmizálásához nélkülözhetetlen elektromágneses jeleket tartalmaz. A földkéreg és az ionoszféra bizonyos rétegei között, mint egy hangszer dobjában, állandóan bizonyos vibrációk, jelek képződnek és alkotják életterünket (természetes vibráció). Ez azt jelenti, hogy „üreges rezgőtestben” élünk, ahol a szervezetünk számára legfontosabb elektromágneses jelek egy része a természetes életterünkben, azaz a bioszférának a földfelszín és az ionoszféra Heavyside rétege közötti tartományaban képződik. („Heavyside réteg”, az ionoszféra egyik rétege, amit a Heavyside nevű egyesült államokbeli tudós fedezett fel.). A vibrációk egy részét – a kozmoszból hozzánk érkező és minket befolyásoló sokféle hatáson kívül – maga a nap, egy részét bolygónk saját elektromágneses aktivitása, egy részét pedig specifikus légköri jelenségek hozzák létre. Ilyen például az egyenlítő mentén tapasztalható folyamatos villámlás. Tehát villámlás nélkül, – akármilyen furcsának tűnik, – nem lenne emberi élet a számunkra megszokott formában. Miért?
A központi idegrendszerünkben van egy vizicsikóra hasonlító struktúra, a hippocampus (hippocampus görög szó, vizicsikót jelent), ami egy különleges antennaként működik. Állandó összeköttetése van az ionoszféra alapvibrációival. Tehát rajta keresztül mi, emberek állandó összeköttetésben vagyunk a légköri jelekkel, valamint egymással, és az összes emlőssel is, mert az összes emlősnek hasonlóan van hangolva a hippocampus nevű agyközpontja. Vagyis a villám, a gondolataink, és az érzelmeink a hippocampusunk segítségével összehangolódnak. Megfigyelések szerint ez az összehangolódás gátolt azoknál, akik ma vastag falú vasbetonépületekben laknak, vagy a föld alatt dolgoznak, és nagyon ritkán jutnak ki természetes környezetbe. Ők hiányában vannak ezeknek a természetes, szabályozó jeleknek, és ez a hiány komoly idegrendszeri, később pedig hormonális, és egyéb funkcionális elhangolódásukhoz vezet. Összegezve tehát, a bioszférában képződő jelek alapvető szükségleteink közé tartoznak, normál létünk és biológiai működésünk feltételei. Amennyiben ez az összefüggés a villám meg „isteni szikra” között, akkor valóban úgy tűnik, hogy nemcsak a közvetlen életterünkkel van folyamatosan kapcsolatunk, hanem az egész naprendszerrel, sőt az egész kozmosszal. Vagyis kapcsolatunk van a távoli naprendszerekkel, és erről már tudtak az ilyen különlegesen tömör összefüggéseket megfogalmazó őseink. A távolból minket folyamatosan elérő jelek, és konstellációk képesek létrehozni bennünk különböző, az adott szimmetriaviszonyoknak megfelelő rezonanciát, és ezek a rezonanciák utána, mint intuíció, gondolattá tudnak formálódni az agyban.

Tehát a mostani kutatási eredmények is azt mutatják, és a régi kultúrák is arról számolnak be, hogy az agy nem a tudatnak, inkább a gondolatoknak a központja. A gondolatok valószínűleg az agyban születnek, de azok is inkább csak leképeződnek. Tehát a tudat egy általánosabb fogalom, a gondolat pedig csak egy kis része a tudati működésnek. Ez azt is jelenti, hogy, ha valakinek az agya, mondjuk így, a tudatától „nem veszi el a teret”, akkor a tudata közvetlenül megnyilvánul. Ha valakinek „túl kiegyensúlyozottan és túl jól” működik az agya, akkor szinte biztos, hogy nem lesz semmilyen zseni tulajdonsága, bár nagyon rendszeres, és rendszerezett lehet. A zseniknél pont az a lényeges, hogy a központi idegrendszer kis „defektusán” átsüt az „isteni szikra”, így jobban megnyilvánul a bioszfera aktualis dinamikaja. Tehát pont fordítva van, mint ahogy azt általában gondoljuk. A bölcsesség és a szellemiség a szimmetria helyreállítását, vagyis a kozmikus renddel való azonosulást jelenti (amikor a tágabb értelemben vett kozmikus életterünk hosszutávu dinamikai jellemzői is megnyilvánulnak antennáinkon keresztül), ellentétben a személyes gondolatok erőltetésével; vagyis az az ember tekinthető bölcsnek, aki felfedezi saját kozmikus mintáit, átéli a hasonlóságokat, és tudatosan vállalja kozmikus integrációját.

A Tudat – ha nem csak a gondolkodással összefüggő tevékenységeket értjük alatta, írjuk nagy T-vel, – a kapcsolódást jelenti mindazzal, aminek a része vagyunk. Hiszen azt pontosan tudjuk, hogy a szervezetünket alkotó atomok az egész kozmosz részei. Szervezetünk összes reakciója kapcsolódik a körülöttünk lévő kozmikus változásokhoz. Például jól ismert az immunsejtek működése és a napfoltkitörések aktivitása közti összefüggés. Valójában mi itt a környezetünk „reprezentációja” vagyunk, ahol az egyetlen stabil pontunk a DNS, amelyből az adaptációs mechanizmusokat állandóan „elővesszük, felidézzük”.
Elvileg a Tudatunk végtelen, gyakorlatilag pedig a személyes tudatunk egy folyamatos bővülésen megy keresztül. Sőt, az adottságaink – mondjuk úgy, hogy – kiegészíthetők, a hátrányaink „behozhatók”, hiszen a központi idegrendszer, vagy az agy bármit képes megtanulni. Ez csak rajtunk múlik. Bár ha nem tartjuk elég érdekesnek, vagy eleve lehetségesnek képességeink bővítését, akkor képtelenek leszünk arra, hogy agyunk megfelelő részét fejlesszük. Sőt, ha azt tapasztaljuk hosszú éveken át, hogy készségeinket inkább érdemes lefaragni, mert az eredményesebb az adott környezetben, akkor inkább erre mutatunk hajlandóságot. Egy idő után már személyes tudatunk egyenesen tagadja, hogy képes lenne bármi másra is, hiszen korábban annyiszor büntették bizonyos képességeiért. Agyunk tehát jó tanuló, a korlátozásokat legalább olyan hatékonyan érvényesíti, mint a bővülést.
Én azt hiszem, hogy a mai biofizika arra figyelmeztet bennünket, mennyire keveset ismerünk az emberből, és az ember szelleméből még sokkal kevesebbet. Az utóbbi évtizedekben sokkal inkább a biokémiával foglalkoztunk, az ipari társadalmakban a szellem egyértelműen háttérbe szorult. Most, hogy a szervezet belső informatikáját kezdjük megérteni, látjuk, hogy szellemi potenciálunkat a mostani európai körülmények között alig-alig használjuk ki. Talán nem is nagyon tudjuk, hogy mikor vagyunk teremtő módon aktívak. Még egyelőre véletlenszerű az is, hogy mikor milyen minőségünket használjuk; ám ha mindez tudatosodik bennünk, és bölcs akaratunknak megfelelően élünk, akkor ez a felismerés szinte elképzelhetetlen új lehetőségeket nyit számunkra.

Cellulit – Narancsbőr

A cellulit a bőr alatti kötőszövetek úgynevezett "kocsonyásodása" ("gélképződése", "gelózisa"). Az érintett területet borító bőr – különösen, ha két ujj közé fogva összecsippentik – úgy néz ki, mint a narancs külső héja. Göröngyös, hepehupás, illetve gidres-gödrös lerakódások a csípőkön, combokon és farpofákon alakulnak ki. A cellulit főként olyan nőknél fordul elő, akiknek szervezete sok ösztrogént termel. Amikor a máj nem tudja megfelelően semlegesíteni és kiüríteni az ösztrogént, akkor az ösztrogén hatására megváltozik a bőr alatti laza, rostos kötőszövet alapálllománya, amely elősegíti a víz és só visszatartását és a zsír lerakódását a bőr alatti kötőszövetekben, amelynek állaga kocsonyássá válik (gélszerű, zselészerű).

A természetgyógyászat tanai szerint a narancsbőrt több tényező okozza. Egyszerűen megfogalmazva a cellulit az egészségtelen életmód, a naponta átélt stressz, a mozgáshiány és a rossz keringés, valamint a túlzásba vitt cukorfogyasztás és a nem megfelelő zsírfogyasztás jele. Az esetek többségében a belek renyhén működnek a helytelen és minőségtelen, tápanyagokban szegény táplálkozás ("junk food"=gyors "szemét" étel) következtében. A bélben megrekedt tápanyagok erjedése és rothadása károsító anyagokat eredményez, amelyek nem ürülnek ki elég gyorsan a vastagbélből. A ki nem ürült salakanyagokat, mint már fentebb említettük, a kötőszövet igen nagy mennyiségben képes tárolni, s eközben maga is nagy kárt szenved. A sejtek között megrekedt salakanyagok – só, víz és zsír – a bőr alatti kötőszövet elváltozását, megkeményedését okozzák, és a vízzsebecskék miatt lesz olyan a bőr, mint a narancs héja.
Emelett a nem megfelelő nyirokkeringés is járulékos problémát jelent, amelyen a testmozgás sokat segít,
A cellulittól úgy lehet tartósan megszabadulni, ha változtatunk életmódunkon, mindíg ügyelünk beleink megfelelő működésére, és sok nyers gyümölcsöt és zöldséget eszünk. A cellulittól nagyon nehéz megszabadulni, de megfelelő elszántsággal és határozottsággal elérhető ez a cél. Megfelelő étkezés mozgás segítség lehet ennek a valóban kellemetlen problémának a megoldásában.

Rhodiola Rosea általános adaptogén

A Rhodiola rosea adaptogén hatásai

A Rhodiola rosea (sarki gyökér; aranygyökér) új adaptogén gyógynövény, amely a
multivitaminok és ásványi anyagok komplex formulái mellett hatékony, de szelíd fegyver a stressz ellenes anyagok arzenáljából.

A Rhodiola rosea különleges adaptogén; számos egyedülálló tulajdonsága messze a többi adaptogén fölé helyezi.

Fontos annak megértése, milyen szempontok szerint lesz egy gyógynövény valódi adaptogén. A növénynek a következő kritériumoknak kell megfelelnie ahhoz, hogy adaptogénnek tekinthessük:
A növénynek non-toxikusnak és a szervezetre nézve tökéletesen ártalmatlannak kelllennie.
Folyamatos normalizáló hatást kell kifejtsen az egyén pszichológiai funkcióira
Az általa folytatott tevékenységnek nem specifikusnak kell lennie, és fenn kell tartania anormális testi funkciókat a szervezetet érő változatos, folyamatos támadásokkal (például:stressz) szemben.

Normalizálnia kell a testi funkciókat, tekintet nélkül a meglévő kóros állapotokra. Más szóval korrigálnia kell a hipo- vagy hiper funkciós zavarokat a szervezeten belül.
Ezek igen magas igények egy anyaggal szemben. A lehetséges mellékhatásokkal rendelkező gyógyszerekkel ellentétben, az adaptogéneknek, a szervezet megzavarása vagy károsítása nélkül kell jótékony hatást kifejteniük.

Nem sok növény rendelkezik adaptogén tulajdonságokkal, és ha nem a szovjet kutatókon múlt volna, a Rhodiola rosea és sok más növény adaptogén jellemzőit talán soha nem fedezték volna fel.

A Rhodiola rosea „aranygyökér”-ként vagy „sarki gyökér”-ként ismert. A Rhodiola rosea acrassulaceacsalád tagja, mely Kelet-Szibériában honos, és a tengerszint felett 3.300 – 6.000métermagasságban nő. Sárga virágainak illata a rózsaolajhoz hasonlít, innen a „rosea” név.
Szibériában azt szokták mondani: „aki Rhodiola roseából készült teát iszik, az több, mint100 évig fog élni”. A Rhodiolaroseát évszázadok óta tisztelik nem csak Oroszországban, hanem Kínában és Közép-Ázsiában is. A mongol orvosok tuberkolózis és rák kezelésére írták elő ezt a gyógynövényt. A tomszki Állami Egyetem kutatói valóban megerősítették a Rhodiola rosea jótékony hatásairól szóló legendákat. Számos dupla-vak kísérlet és placebóval kontrollált próba során meggyőző bizonyítékokat találtak arra nézve, hogy a Rhodiola rosea különlegesen magas szintű biológiai tevékenységet fejt ki, és nem tartalmaz kimutatható mennyiségben mérgező anyagokat.
Arra a következtetésre jutottak, hogy az aranygyökér nemcsupán egy újabb adaptogén Oroszországból, hanem a Rhodiola rosea (a szibériaiginszenghez hasonlóan) számos egyedülálló tulajdonsággal rendelkezik, melyek megkülönböztetik a többi adaptogéntől. Nemcsak a volt Szovjetunió területén élnek Rhodiola fajták, hanem nagy Európában és a Grúz Köztársaságban található Kaukázusi hegységben is. Az orosz tudósok közel 200 fajt azonosítottak,melyek közül 14-et különböző vizsgálatoknak vetettek alá. A Rhodiolakémiai összetétele és farmakológiai tevékenysége erőteljesen faj függő jelenség. A növény bőséges mennyiségben tartalmaz fitokemikáliákat, többek között fenilpropanoidokat,proantocianidineket és flavonoidokat.

Miben különbözik a Rhodiola rosea a család más fajaitól? A legfontosabb kémiai molekulák, melyek tudományosan és klinikailag a Rhodiola rosea aktív hatóanyagainak bizonyultak, a rosavin, rosin, rosarin, rhodiolin, szalidrozid nevű polifenolok és ez utóbbi aglikonja, p-tirozil. Számos, Rhodiola nemzetséghez tartozó növény tartalmaz szalidrozidot, többekközött a fehér fűzfa (lat. Salix alba); az örökzöld gyógynövény, rododendron is tartalmaz szalidrozidot, de rosavint nem.Kutatók szerint a Rhodiola kb. 200 fellelhető fajtája közül csak a Rhodiola rosea tartalmaz rosavint és ahozzá kapcsolódó fitokemikáliákat, a rosint és a rosarint, a szalidroziddal együtt. Tehát az összes különböző faj közül a Rhodiola rosea a biológiailag legaktívabb. Ezzel együtt nagyon fontos a Rhodiola rosea kivonatnak az aktív hatóanyaga, nevezetesen a rosavin és a szalidrozid szerint történő szabványosítása, mivel e két összetevő csak együttesen biztosítja a beígért hatást. Adaptogén növények Andrographis paniculata (Acanthacea)Arogyappcha (Trichopus zeylanius) Ashwagandha (Withania somnifera)Csicseriborsó (Cicerarietinum) Kínai magnólia (Schizandra chinensis) Dangshen (Codonopsis pilosula) Ginszeng(Panax ginseng)Aranygyökér (Rhodiola rosea)Hoppea dichotoma (Gentianacea) Leuzeacarthamoides Reishi (ganoderma lucidum) Szibériai ginszeng (Eleutherococcus senticosus)Tulsi (Ocimum sanctum) Mitől olyan híres növény a Rhodiola? Tudományosan dokumentálthatások
A Rhodiola a következő tudományosan dokumentált vagy egészségügyi előnyökkelrendelkezik:
Stressz- és depresszió ellenes hatás
A szívizom funkcióinak erősítése szívritmus-szabályozó kardioprotektív.

Az immunfelderítés javítása (daganatellenes hatás)
A kemoterápia káros hatásainak enyhítése
A sportteljesítmény fokozásaA szellemi funkciók javítása
A szexuális funkciók harmonizálásavmindkét nem esetén
A vércukor szabályozás harmonizálása.

Májvédő hatás
Erőteljes antioxidánsvédelem sejtszinten
Az idős korral járó rendellenességek és betegségek megelőzése
Stresszellenes hatások A stressz maga nem független entitás hanem, egymással összefüggő folyamatok rendszere, melyeket a stresszor természete, intenzitása és időtartamabefolyásol, valamint az hogy a hatása alattálló személy hogyan képes felfogni, értékelni ésleküzdeni. Ezek a képességek közvetítik a stresszre adott pszichológiai és fiziológiai válaszokat is.
Harminc éves kutatómunka után tekintélyes mennyiségű bizonyíték gyűlt össze arra, hogy a Rhodiola Rosea adaptogén tulajdonságai által képes megelőzni a betegségeket. A Rhodiola Rosea egyiklegfontosabb szerepe a stressz modulációja által a test homeosztázisának létrehozása. Ha helyre áll a homeosztázis, az immunrendszer és a hormonok szintje egyensúlyba kerül, és a potenciálisan káros vegyületek, mint pl. a glükokortikoidok, nevezetesen a mellékvesekéreg által termelt kortizol, az egészséggel össze egyeztethető szinten maradnak. A Rhodiola Rosea egyedülálló kiegyensúlyozó, stressz ellenes, immunvédő gyógynövényeknek tekinthető, mely megjavítja vagy visszaállítja a betegségekkel szembeni ellenállást, az immuntoleranciát és az immunfelderítést.
A Rhodiola Rosea hatása az immunrendszerre Ahogy már korábban hangsúlyoztuk, a stressz erőteljesen elnyomja az immunrendszert, és tönkreteszi a különböző támadásokkal szembeni ellenálló képességét. Ez adhat magyarázatot arra, hogya stressz miként volt képes ilyen pozíciót kivívni magának a modern társadalomban: legyengítette az immunrendszer ellenállását (a potenciális támadók és a nem saját anyagok ellen), az immuntoleranciát(saját antigénjei iránt) és az immunfelderítést (a daganatellenes immunitást). Ezeknek azimmunmechanizmusoknak a gyengesége lehetővé teszi, hogy az opportunista, degeneratív, autoimmun és rosszindulatú betegségek virágozzanak és „adót vessenek ki” szervezetünkre. Mint különleges adaptogén, a Rhodiola rosea a civilizációs betegségek, a növekvő stressz és a csökkent immunitás tökéletes ellenszere. Egyik legfontosabb szerepe a stressz módosításában az, hogy visszaállítja a szervezetben a homeosztázist. Ha a homeosztázis helyreáll, az immunsejtek is helyesen működnek, mivel az olyan szabályozó molekulák, mint a glükokortikoidok és az IFN-4, az egészséggel összeegyeztethető szinten maradnak. Röviden: a Rhodiola rosea egyedi kiegyensúlyozó, stresszellenes, immunvédő adaptogén gyógynövénynek tekinthető, amely jól illik a modern korban használatos gyógynövények listájára. Rosszindulatú betegségek és a Rhodiola rosea A sejtbiológia ismerete egyre szükségesebb a betegségek kórfejlődési
mechanizmusainak megértéséhez. Bőséges mennyiségű információval rendelkezünk azt illetően, hogy testünk sejtjei többsejtű „társadalmi” szervezetként működnek. Ennek magját a celluláris kommunikáció, hétköznapi nyelvre lefordítva a „sejtek közötti beszélgetés” adja, vagyis hogy a sejtek miként hoznak létre,közvetítenek, fognak és értelmeznek számos, egymásnak adott jelet és üzenetet. A sejtek közötti kommunikáció minden sejt számára lehetővé teszi, hogy kijelölje sajátpozícióját és meghatározza különleges szerepét és funkcióját a csapaton belül. Mindezek a folyamatokdöntő fontosságúak, mivel a teljes szervezet épségének fenntartása érdekében a sejteknek harmonikusan együtt kell működniük, megértést és „kémiai vonzódást” kell tanúsítaniuk egymás iránt. Amikor ez a párbeszéd elvész, a sejtek közötti párbeszéd (kommunikáció) összeomlik, és a sejtek vagy alkalmazkodnak (gyakran működésük módosulása árán), vagy hajlamossá válnak az elszigetelődésre, a működési zavarokra, sérülésekre, sőt a pusztulásra is. Sejtek milliárdjait veszítjük el nap mint nap, ezek pótlásáról egy különleges, mitózisnak nevezett sejtosztódási folyamat gondoskodik. A mitózis jellemzője, hogy a „szülő” sejt két, teljesen egyforma „leány” sejtté osztódik. A sejtosztódás legfontosabb folyamata egy nagyon nagy és komplex molekulának, genetikai tulajdonságaink hordozójának, a dezoxi-ribonukleinsavnak (DNS) a replikációja. A DNS az emberiség evolúciója során létrejött örökségünk, mely felcsavarva és összepréselve egy kettős spirálon helyezkedikel. A genetikai anyag eredeti, teljesen egyéni összetétele minden élőlény esetében egy másik sejtosztódási mechanizmus, a meéózis által jön létre. Ez egy különleges mitózis melynek során a szülő DNS-einek összekeveredése és újraegyesülése szinte végtelen számú lehetséges módon mehet végbe,ami által egy teljesen megismételhetetlen egyedi individuum jön létre. A mitózis előre látható és szigorúan ellenőrzött a fent említett sejtek közti párbeszéd által szabályozott folyamatokon. Minden oldalon, ahol a sejt hozzáér a szomszédjához, létrejön az úgy nevezett „kontaktus gátlás”.Még fontosabb, hogy vannak gének, melyek serkentik a sejtosztódást, harmonikusan együttműködve azokkal a génekkel melyek elnyomják a replikációt; ezek az úgynevezett„daganatelnyomó” gének. Ezek a gének vagy megállítják a replikációs folyamatot, vagy kezdeményezik,hogy a sejt „öngyilkosságot” kövessen el az apoptosisnak vagy programozott sejtfalának nevezett folyamat által. Ez általában akkor fordul elő, amikor a DNS jóvátehetetlen károsodást szenved. A P53-as, szupresszornak is nevezett gén, avagy „a genóma őre”, a sejtosztódás elnyomásáról ismert. Nem specifikus endonukleázoknak nevezett sejtenzimek egész fegyvertára áll rendelkezésre,melyek folyamatosan megjavítják a DNS-t, ha az sérülést szenved. Rendkívüli mértékű antioxidatív tulajdonságai révén a Rhodiola nem specifikus hatást fejt ki arákra, az előtt és az után is, hogy az „megvetette a lábát”. Aktív hatóanyagai részt vehetnek nem csak a szabadgyökök és mutagének káros hatásainak megelőzésében, hanem a DNS már megtörtént károsodásának megjavításában is. A Rhodiola roseáról azt is kimutatták, hogy képes gátolni a genetikai mutációkat; ez a hatása különösen hangsúlyos a 40 százaléknyi kivonatot tartalmazó oldatban. A Rhodiola rosea tökéletesen elnyomta a gyenge mutagének tevékenységét, és 80-92 százalékban csökkentette a közepesen erősekét. Ha a hagyományos terápiákkal kombinálják a Rhodiola roseát, nagyobb terápiás siker érhetőel, a kemoterápia káros hatásainak kivédésében. Például a Rhodiola rosea az adriamycinnel párosítva nagyon hatékonynak bizonyult a daganatáttételek (metasztázis) ellen.
A pszichofizikai teljesítmény Súlyemelőkkel, birkózókkal és tornászokkal folytatott kísérletek során kiderült, hogy a Rhodiolarosea fokozza fizikai munkára való kapacitást, csökkenti a fáradtságot, és javítja az alanyok általános mentális és fizikai állapotát. A Rhodiola rosea más sportágak esetén is gyors teljesítmény javulást eredményezett. Többször kimutatták a Rhodiola rosea anabolikus hatásait, köztük a testtömegnövelését. A Rhodiola rosea növeli az izomban lévő fehérjék, az
adenozintrifoszfát (ATP) és akreatinfoszfát szintjét. A Rhodiola rosea javítja a sportolók teljesítményét és állóképességét, fokozza az anabolikus folyamatokat (növeli az összehúzó izomrostok tömegét), lehetővé teszi az anyagcsere tartalékainak jobb kihasználását, javítja az általános közérzetet és a mentális éberséget. Ezen felül a Rhodiola rosea javítjaa memóriát és általában az intellektuális tevékenységet. A Rhodiola rosea hatásos mindkét nem szexuális működési zavarai ellen. Állatkísérletek során kimutatták, hogy a Rhodiola rosea hipoglikéniás hatást fejt ki, mind az inzulinszint növelése, mind a glukagon szint csökkentése által. A Rhodiola rosea öregedés ellen is hatásos. KonklúzióTudományos tényekre támaszkodva kijelenthetjük, hogy a Rhodiola rosea (aktív hatóanyagai révén) különleges gyógyhatással rendelkezik. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy mintadaptogésokkal hatékonyabb más adaptogéneknél, a Panax ginsenget, a szibériai ginsenget, a Shiandrát és az Araliát is beleértve. A Rhodiola rosea depresszióellenes hatásai bizonyítják
erőteljesen adaptogén tulajdonságait. A Rhodiola rosea különleges adaptogén, melyet számos egyedi tulajdonsága messze a többi adaptogén fölé helyez.
Mindent összevetve, a Rhodiola rosea segít abban, hogyhosszabb ideig és egészségesebben éljünk.