A stressz

Az általános adaptációs szindróma (GAS)

Az ősembertől eltérően, aki időszakosan szembesült a stresszel, mely „harcra vagy menekülésre” kényszerítette, a modern kor embere által tapasztalt stressz krónikusabb természetű, sokkal alattomosabb és pusztítóbb az emberi szervezetre nézve.
A technológia és a civilizáció példátlan előrehaladásával az ember adaptációs fejlődése nem tudott lépést tartani, emiatt felkészületlenül érik az új típusú stresszek (például: a környezetszennyezés, a levegőben, a vízben és az élelmiszerekben található méreganyagok; az érzelmi stresszhelyzetek, a gazdasági, családi és társadalmi követelmények, felelősség stb.).
A stressz azonban nem újkeletű fogalom. Éppen ellenkezőleg, ez a folyamat régebbi, mint maga az emberi faj, és bizonyos értelemben fontos szerepet játszott az emberiség fejlődésében. A stressz olyan, a szervezetre nehezedő nyomás, mely felborítja a normális biokémiai és pszichológiaiegyensúly, és olyan válaszreakciót kíván, melyben az egész szervezet részt vesz. Dr. Selye János, aki stresszel foglalkozó kutatásaival világhírre tett szert, felismerte, hogy a hosszú ideig fennálló stressz milyen hatással van a szervezetre. Dr. Selye háromféle változást figyelt meg ismételten ártalmas ingereknek (stresszoroknak) kitett patkányok szervezetében: a mellékvesekéreg megnagyobbodását, a csecsemőmirigy és más nyirokszövetek sorvadását, és a gyomor-bélrendszer fekélyesedését. A pszichés stressz háromösszetevőjét is azonosította: a stresszor, a stresszor okozta pszichológiai vagy kémiai zavar és aszervezetnek a stresszorra adott adaptációs válasza. Dr. Selye úgy vélekedett, hogy e háromféle elváltozást bármilyen hosszútávú stresszorra adott,nem specifikus pszichológiai válasz váltja ki. Selye ezt a választ General Adaptation Syndrome-nak (GAS), magyarul általános adaptációs szindrómának nevezte el, mely három részből áll: a vészfázisból,az ellenállásból és a kimerülésből.
1) „Vészfázis” – Fokozódik a szimpatikus idegrendszer tevékenysége, és növekszik a katekolamin és kortikoszteroid kibocsátás. A csecsemőmirigy, a lép, a nyirokmirigyek és a máj súlyacsökken, míg a mellékvesék súlya növekszik. A vészfázisra a szervezet katabolikus összeomlása jellemző.
2) „Ellenállás” vagy „adaptáció” – Ha a stresszt kiváltó ok továbbra is fennáll, a szervezet fokozott ellenállással reagál a károsító tényezőkre. Az anabolikus funkciók kerülnek előtérbe a katabolikus folyamatok rovására, és egyre fokozódik a szervezet stresszorral szembeni rezisztenciája. Adaptációs betegségek alakulnak ki, ha az ellenállás vagy az adaptáció nem állítja helyre a homeosztázist. A homeosztázis azoknak a folyamatoknak az összessége, melyek által a szervezet fenntartja saját dinamikus, állandó állapotát. A stresszre adott pszichés reakció a szervezet dinamikus egyensúlyi állapotának fenntartására irányul
3) „Kimerülés” – A stresszor folyamatos ostroma által a második fázisban létrejött ellenállás megszűnik. A szervezet már nem képes ellenállni a stresszronak. A stresszel összefüggésbe hozható betegségek és állapotok a kimerülési fázisban nyilvánulnak meg, ha végiggondoljuk, hogy a betegségektöbb, mint 80 százaléka a stresszben gyökerezik, úgy tűnik, manapság legtöbbünk a „kimerülés” fázisában van.

Napjaink legtöbb társadalmi-egészségügyi problémáját az úgynevezett civilizációsbetegségek jelentik, mint például a rosszindulatú daganatok (rák), a szív- és érrendszeri (szív)betegségek (CVD), a hipertenzió (magasvérnyomás), az cerebrovascularis történések (CVI vagy stroke) és a diabetes mellitus (cukorbaj). Sajnos a feldolgozott és finomított félkész ételekből, gyakorlatilag „anti-ételekből” álló étrend, amelyből hiányzik minden alapvető, létfontosságú tápanyag, nem nyújt segítő kezet a stressz ellen való védelemben

A pszichoszociális szorongás testi és lelki betegségek előjele lehet. Az egyéni ellenálló képesség fokozhatja vagy csökkentheti a stresszre adott válaszreakciók fizikai következményeit. A válaszreakció lehet az egészségre potenciálisan káros magatartásváltozás (pl. fokozott dohányzás, az étkezési szokások megváltozása). Az alvás/ébrenlét ciklus komoly zavarait figyelték meg számos, stressz hatása alatt álló emberen. Kísérletek tanúsága szerint az alváshiány és a 24 órás ritmus felborulása még a fiatal, egyébkén egészséges személyeknél is káros hatással van a légzőszervek és az immunrendszerfunkcióira. Egészséges alanyoknál még a részleges alváshiányt is összefüggésbe lehetett hozni a természetes ölősejtek (natural killer cells) aktivitásával, súlyos betegeknél pedig csak a közelmúltban becsülték fel, hogy a lábadozás ideje alatt mennyire kielégítő és milyen struktúrájú az alvásuk.

A „leküzdés” folyamatának nevezzük azt a módot, ahogy azokat a stresszt okozó elvárásokat és kihívásokat kezeli valaki, melyek vagy próbára teszik, vagy meghaladják egyéni erőforrásait. Az, hogy valaki milyen mértékben képes hatásos, pozitív stratégiák alkalmazásával reagálni a stresszre, meghatározza, hogy mennyire sikeresen képes enyhíteni magát a stresszt. Ezzel ellentétben, a leküzdésre tett hatástalan, negatív kísérletek súlyosbíthatják a szorongás egészségügyi következményeit, és fokozhatják a betegség kockázatát.
A stresszre való fogékonyságot és rugalmasságot befolyásoló tényezők: a kor a szociális és gazdasági státusa nem a társadalmi támogatottság a személyiség az önértékelés a genetika életesemények tapasztalatok a jelenlegi egészségi állapot és az adaptogén gyógynövények fogyasztása, ilyen adaptogén gyógynövény például a Rhodiola Rosea. A stresszre adott válasz akkor indul, amikor stresszor van jelen a szervezetben, vagy, ha az agy stresszort észlel. A stersszválaszban részt vesz az idegrendszer (az autonóm idegrendszer szimpatikus ága/SNS/), a belső elválasztású mirigyek (a hipofízis és a mellékvese) és az immunrendszer. A mellékvesék, melyek lovagoló helyzetben foglalnak helyet a veséken, velőből és kéregből állnak. A neuroendokrin stresszreakció magában foglalja a mellékvesevelő szimpatikus ingerlését, mely a tirozin aminosavból származó, katekolaminok gyűjtőnéven emlegetett hormonok kiválasztására, név szerint a norepinefrin /NEN/ és az epinefrin /EN/ kiválasztására ösztönzi azt. A katekolaminok hatásukat tekintve katabolikusak (lebontók), mivel mozgósítják a májban és a vázizomzatban lévőglükózt és a zsírszövetekben lévő zsírsavakat. A katekolaminok és a szimpatikus idegrendszer egymáshatását felerősítve fokozzák a stresszreakciót. A stresszor által beindított ingerlés azzal folytatódik, hogy a hipofízis ACHT-t választ ki, ami ezt követően szteroid hormonok, különösen kortizol kiválasztására serkenti a mellékvesekérget. A kortikoszteroidoknak két általános kategóriája van: a glükokortikoidok („cukor” hormonok) és a mineralokortikoidok. A kortizon, a kortizol (hidrokortizon) és a kortikoszteron glükokortikoidoknak minősülnek. A glükokortikoid név elsődleges tevékenységükre utal, azaz a szénhidrátok, különösen a glükóz és a fehérjék feldolgozására. A kortizol a legbőségesebb mennyiségű és legaktívabb az összes glükokortikoidközül, a stresszhelyzetekben döntő szerepet játszik az anyagcsere szabályozásában. A kortizol kibocsátása a vérkeringésbe biztosítja az adenozin trifoszfát (ATP-a sejtek „energiamolekulája”)megfelelő szintjének fenntartását a testben. Ezt a glükóz, a zsírsavak és az aminosavak anyagcseréjének fokozásával éri el, hogytámogassa az ATP termelődését. A mineralokortikoidok annak köszönhetik nevüket, hogy képesek azásványok különösen a Nátrium és Kálium egyensúlyának befolyásolására. Az aldoszteron, a legfontosabb és biológiailag legaktívabb mineralokortikoid úgy hat a vesére, hogy növeli a Nátrium újra felszívódását, míg egyidejűleg serkenti a kálium (és amennyiben szükséges, a hidrogénion)kiválasztását. A káliumveszteség és a nátrium-visszatartás egyesült hatása növeli a folyadékmennyiséget és emeli a vérnyomást. A mineralokortikoidok a stresszreakció során a folyadék mennyiségénekfenntartásáért lépnek akcióba, hogy megakadályozzák a kiszáradást és a vérnyomás csökkenést. Hosszan tartó stresszes körülmények között ezek a folyamatok olyan változásokat idéznek elő a szervezetben melyek, végül kikezdik az egészséget. A mellékveséből származó katekolaminok általában cselekvésre készítik fel a szervezetet, a kortizol pedig mozgósítja az energiát (glükóz) és más, a cselekvéshez szükséges anyagokat. Az epinefrin legfőképpen a szívre és az érrendszerre hat. Az epinefrin növeli a szív teljesítményét és növeli a szívbe, az agyba és a vázizomzatba áramló vér mennyiségét oly módon, hogy kitágítja azokat avéredényeket, melyek ezen szervek vérellátását biztosítják. A légutakat szintén kitágítja, ezáltal növeli avéráram oxigénellátását. A norepinefrin legfőbb hatásai kiegészítik az epinefrin hatásait. Összehúzza a zsigerek és a bőr véredényeit; ennek hatására a vér az epinefrin által kitágított véredények felé áramlik. A norepinefrin a mentális éberséget is növeli. A kortizol legfőképpen az anyagcsere-folyamatokat befolyásolja. Azáltal, hogy gátolja az anyagcseréhez szükséges szubsztanciák használatát, ugyanakkor elősegíti termelődésüket, a kortizol mozgósítja a glükózt, az aminosavakat, a lipideket és zsírsavakat és avéráramba szállítja őket. A kortizol az immunfunkciókat és a gyulladásos folyamatokat is elnyomja. Az ideg-, azendokrin- és az immunrendszer a jelzőmolekulák segítségével és receptoraik által kommunikálnakegymással, melyek aztán szabályozzák az egyes szervrendszerek sejtjeinek viselkedését a stresszhelyzetsorán. Léteznek közvetett és közvetlen összekötő utak az ideg-, az endokrin- és az immunrendszer között. A neuropeptidek közvetlen hatást gyakorolnak az immunsejtekre, valamint közvetten az immunrendszer idegi közvetítésével az endokrin módosítás által. Az endokrin rendszer termékei (kortizol) szintén befolyásolják az idegsejtek viselkedését. Az immunsejt termékei mind az ideg-, mindaz endokrin sejtfunkciókra kihatnak, adaptív szerepet töltenek be az immunrendszer számára, mint „jelző” szerv, melynek feladata, hogy figyelmeztesse a többi szervrendszert a fenyegető ingerjelenlétére. Más hormonokat is befolyásol a stresszre adott válaszreakció. Többek között növeli a véráramban található béta-endorfin, növekedési hormont (GH) és prolaktin szintjét és végletes stresszesetén csökkenti a vizelet-visszatartó hormonok szintjét. A tesztoszteron szintje jelentősen csökken a stresszválasz időtartama alatt (ez a tény különösen fontos a sportolók szempontjából)Bár valószínű, hogy az egyén nem tudja kikerülni a stresszorokat, és a tényezők többségét semtudja megváltoztatni, bizonyított, hogy hatásosan közbe lehet lépni a stresszhez való rugalmasabbalkalmazkodás és jobb pszichológiai és fiziológiai reakciók érdekében.
Az ember azonban soha ne adja fel! Állandóan folynak a kutatások a stressz legyőzésére és az egészség megőrzésére szolgáló új lehetőségek után. A táplálkozástudomány fiatal tudomány. Csak azelmúlt néhány évtizedben támadt fel az érdeklődés az élelmiszerek különböző összetevői, az emberiszervezetre gyakorolt hatásuk iránt. Ahogy a kutatók tesztek és kísérletek során kivonták és izolálták őket, számos, ma már jól ismert vitamint és ásványi anyagot fedeztek fel. Valójában a kémia fedezte fel azokat a vitaminokat és ásványi anyagokat, melyek különösen fontos szerepet játszanak a szervezetműködésében. Szintén a közelmúltban történt, hogy ezek az összetevők bekerültek a köztudatba, az egészséges életmód iránti növekvő érdeklődésnek köszönhetően, ami tükröződik a biotermékek (vegyszermentesen készülő élelmiszerek) elterjedésében is. Az adaptogének jellemzői Bár a vitaminok és az ásványi anyagok – mint egészségmegőrző anyagok – mindig is élvezték a táplálkozáskutatók osztatlan figyelmét, napjainkban a tápanyagok egy új, nem kevésbé fontoskategóriája vonja magára a figyelmet. Ezek a „fito-tápanyagok”, vagyis növényekben található hatékonyvegyületek, melyek mélyrehatóan jótékony hatást fejtenek ki az emberi szervezetre. A gyógynövényekbirodalmának királyai azonban az adaptogénnek nevezett gyógynövények, melyeket a tradicionális gyógyítók már évezredek óta alkalmaznak, és melyeket most „újra felfedeztek”.

Tovább a Rhodiola Rosea oldalra