Biokommunikáció mint az élet rendezőelve

Victor Hugo mondása szerint. 


« Semmi sem erősebb, mint az az idea vagy információ, amelynek eljött az ideje «


Éltető idea, avagy az információ ereje


Az információ ugyan mindenhol jelen van, mégis az élet jelei a világegyetem csak néhány pontján tapasztalhatók. Gondoljuk végig, mi szükséges az élet kialakulásához, milyen kapcsolatrendszerben, és kölcsönhatásokban valósul meg. Ha megértjük a folyamatot, és az egészben megtaláljuk az összefüggéseket, rájöhetünk, hogy a konformitás (illeszkedés) a holisztikus integráció egyik legfontosabb szabálya. Minden csak akkor, és abban a kapcsolatrendszerben juthat érvényre, ahol helye, szerepe van. Bár megfoganhat egy gondolat, de feltétel hiányában már csírájában pusztulni fog. Az anyagi világban a kölcsönhatások mezőkön keresztül realizálódnak. Az erők a távolság függvényében szétszóródnak, amit a rendszerek közötti rezonancia tesz lehetővé. Tehát minden rendszer csak valamilyen szempontból hozzá hasonló rendszerekkel léphet kölcsönhatásba. Az élet a rezgések hasonlóságára épülő dinamikus egymásra hatásban (információ) valósul meg (anyag), melyet a tudat vezérel. Hogyan őrizhetjük meg és támogathatjuk a tőlünk telő leghatékonyabban ezt a sérülékeny értéket, az életet?


Kapcsolat anyag és idea között

A fizika az anyag és az energia fogalmaival dolgozik – ugyanakkor a tudomány az információt nem anyaghoz kötött ( mondhatnánk “spirituális”) tényezőként tartja számon. A homeopátia – amely sokszor az Avogadro-értéken aluli koncentrációkkal dolgozik, éppen ezt a nem szubsztanciális eszközt, az információt használja, amely a homeopátiás szer készítésénél használt vízben, vagy vizes-alkoholos oldatban kerül tárolásra. Itt az anyag oly mértékű hígítása és dinamizálása (potenciálása) történik, ahol a teremtés megfordul és az anyagiból kibontjuk azt az ideát, amely létrehozta, azaz az anyagot visszajuttatjuk az őt létrehozó nem szubsztanciális erőkbe. Ez az idea az, ami az embert emberré, a pillangót pillangóvá, a rózsát rózsává tette. Az idea tartalmazza az adott lény növekedéséhez, életfolyamataihoz és fejlődéséhez tartozó törvényszerűségeket. Az emberi ivarsejt, a mag, a spóra, a pete is, mint megannyi információ-hordozó, a kedvező alkalmat várja az aktivizálódásra. Ahhoz, hogy a mag kicsírázzék – a benne rejlő öröklött energiából az élet kibontakozzék – a környezetére van utalva, mely önmegvalósításában segíti. Ebben a kölcsönhatásban minden élő megtanulhatja miként teljesítheti ki legjobban képességeit, hogy a „kint és bent”, tehát az „egész” egyre tökéletesebb megvalósítója lehessen. A rajtunk kívül álló értékek felismerése és megtapasztalása, bármennyire is ellentmondóan hangzik, egyre közelebb visz valós önmagunkhoz és eredetünkhöz (forráshoz). Különösen igaz ez napjainkra, amikor a Vízöntő korába lépve, a “revolutio conservatrix”-nak nevezett princípium megélésével új hagyományokat kell létrehoznunk. Vissza kell találnunk régi minőségeinkhez, hagyományainkhoz (divat, szólások, hiedelmek, gondolatok), hogy előre léphessünk, és az átlényegülés eredményeként egy kicsit poros régik, mégis teljesen újak lehessünk. A hagyomány és a megújulás egyaránt fontos. A hagyomány azért, hogy a lét értelme megmaradjon, az új(szerű) információk pedig azért, hogy az élet fennmaradjon. Az emberi élet védett mederben zajló tudati fejlődés és tökéletesedés színtere, melyben felelősségteljes szabad emberré válhatunk. A felelősségtudat segít mederben maradni, a szabadság pedig, hogy változni, megújulni és fejlődni tudjunk. Ez az átalakulás egyszerűen megjeleníti azt a bölcsességet, hogy a legkisebb rész (mag, idea) is magában foglalja az egész mindenséget. Belső magvunk megismerése, az alapos önismeret abban segít, hogy folyamatosan párbeszédben legyünk magunkkal és életünkkel, így könnyen felismerjük a külvilágban és bensőnkben kialakult aktualitásokat. Ha feladatainkat nem vállaljuk fel, képességeinket eltékozoljuk, a fejlődés elakad, a nem megélt aktualitások idővel elnyomásaink és betegségeink sarokkövévé változnak. A homeopátiás gyógyítás során egyik anyag ideáját, tanítását adjuk át a másiknak, amely ezen információnak híján van. Gyógyítás során, ahogy Jan Scholten mondta, a betegnek visszaadjuk a szabadságát. De a mag, ha nem veszi észre a csepp vizet, a tavaszt, és elmulaszt kihajtani, kérdés mikor lesz alkalma ezt újra megtenni.

Létünk feltétele a Janus arcú víz