Lesd meg titkon egyszer kívülről magadat
Belső Rendezőnk, hogy változtatja a színfalakat
A környezetéhez alkalmazkodni képes Kaméleont elítéljük
Mi szeszélyünkhöz, toporzékolva a környezet változásait igényeljük.

«Nem azok vagyunk, akik igazán vagyunk, valódi önmagunkat gyakran elfedi a múlt.«

Ritmusok kint … és bent

Figyeljük meg először a felszíni vizeket, azok mozgásait. Tavak, folyók, tengerek, óceánok. Időnként tükörsima vízfelület, vagy sima sodrású áramlás, máskor az elemek által fölkorbácsolt óriási energia, mely ha kell, mindent elsöpör (cunami, tengerrengés). A Föld belsejében moccanó energiák, a légköri változások, a Hold, a Nap, naprendszerünk más bolygói, és egyéb kozmikus hatások folyamatosan módosítanak mindent, ami mozdítható körülöttünk, és bennünk, és ezek folyamatos egymásra épülő ritmusban még több, és egymástól jelentősen eltérő, egymást felkavaró modulációt okoznak. És itt egy újabb dagály hullám, a vízszint változik. Minden, ami útjában áll vagy akadályt állít elé, valamilyen módon felerősíti, érzékelhetővé teszi a már létrejött változást. Sziklák, szigetek, tagolt partszakaszok törik meg a lendületet, a mély óceánokhoz képest itt megváltozik minden. Sekélyebb vizek fölött a hullámok mintegy kiemelkednek, új hangsúlyt kapnak, egyre magasabbak és szaporábbak. A partról visszacsapódva a velük szembejövőket részben, vagy teljesen erősíthetik, vagy kiolthatják. A környezeti hatások (Hold hatás, szél, szikla) egyre erősödő belső feszültségként jelentkeznek. Ez ideig-óráig kompenzált marad, mígnem a kiegyenlítődésre való törekvés erősebb lesz, és igen intenzív belső mozgást, örvényt provokál. Az örvény, mint egy keverőpálca, nagy erővel végigsöpör a rendszeren és újra rendezi azt. És a különböző fajsúlyú vizek összekeverednek, a parti vizek egy szintre kerülnek, és a tengeráramok újra szelíden simulnak a lenyugvó víztömegbe. A felkorbácsolt erők elcsitulása után már minden újra nyugodt. A parton az élet folyik tovább, sirályok élelmet keresgélnek, és az átrendeződött homokdűnék kagylótörmelékei között gyerekek kutatnak visongva új, partra sodort kincsek után. Tartósan talán csak a parti szikla lett kevesebb néhány letört darabkával, és az illatok már egy következő változás feszültségét sejtetik.

….és így élünk mi is ebben a hullámzásban. Belső ritmusaink a külsőktől folyamatosan befolyásoltak, módosultak, kapcsolódnak, keverednek egymással. Az idő strukturálásával segítenek a nagymértékben eltérő funkcióink koordinálásában és stabilizálásában. Fázis transzfer révén információt közvetítenek, és továbbítanak a szervezetünkben paralell működő folyamatok rendje és kaotikus állapotai között. Ez már egy újabb, a változás következtében létrejövő állapot előfázisa. A ritmusok közti interakciókban (biokommunikáció) folyamatos jelmoduláció történik, ami lehetővé teszi azt is, hogy extrém gyenge hatású jelekre is érzékenyen reagáljon a szervezet.

Biológiai metronom
Az 1920-as évektől vizsgálják szisztematikusan a biológiai funkciók időstruktúráját. Spontán ritmusok a növény, és állatvilágban, valamint az emberben is vannak. Ha ezeket frekvencia szerint rendezzük, észrevehető, hogy jelentős részük 103Hz – 10-9Hz közé esik (itt a víz is modulálható). Ebbe a tartományba esik számos általunk ismert geofizikai, és elektromágneses hullám is. Az evolució során a biológiai spektrum nagy valószínűséggel ezekből alakult ki. A vizsgálatok szerint a nagy frekvenciájú ritmusok milliszekundum és szekundum sávban mozognak, és az önálló sejtek, specifikus szövetek és szervek működését jellemzik. Itt a spektrum folyamatos, és folyamatos frekvencia moduláció lehetséges. Például az egyes idegsejtek folyamatosan 103 Hz frekvencia sávban modulálhatók. A Föld felszínén szintén 10 Hz körüli mechanikus vibrációk érzékelhetők. (Schumann hullámok)
A közepes frekvenciájú ritmusok – perc és óra tartományban – a komplex funkcionális rendszerekben és regulációs folyamatokban jelennek meg. Ebben a sávban a spektrum egyre inkább diszkrétté (kötegszerűvé) válik. Az egyik legfontosabb napi ritmus a nappal és éjszaka változása (circadian ritmus), az ehhez való folyamatos alkalmazkodásunk, például a folyadék háztartás, az ásványi anyag egyensúly, az anyagcsere, vese szekréció, gyomor-mozgások, mellékvese kéreg működése, az alvási REM fázisok stb. változásai. A 7 napos (circaseptan) ritmusaink a késleltetett válaszreakciók, mint például a késői típusú allergia, stressz reakció, egyéb regenerációs és funkcionális adaptációk. A holdfázishoz kapcsolt szexuális és reproduktív folyamatokat is ide soroljuk.
Mindezek természetesen befolyásoltak a lassú frekvenciájú éves, illetve a populációs (évtizedes) ritmusokkal. Láthatjuk, hogy az endogén ritmusokat a környezet, mint „zeitgeber” folyamatosan modulálja. Így épülnek be a biológiai rendszerekbe a környezet periodikus folyamatai.

… és ráhangoló ritmusaink
Minden életfolyamat elektromos változáshoz kapcsolt. Az a kérdés merül fel, hogy vajon a szervezet által generált EM mező igen gyenge intenzitása ellenére, hogyan képes a feedback sőt a kontroll funkciók ellátására. Ehhez rezonanciára és koordinációs folyamatokra épülő jelerősítés szükséges. Erre egyszerű és mindenki számára ismert példa az idegingerület terjedése, amit Burr 1935-ben a következőképp összegzett:
A küszöbszint feletti inger hatására a sejt membrán áteresztőképessége megváltozik, ennek következtében nátrium áramlik nagy mennyiségben a sejtek belseje felé. Egyéb ioncserék kíséretében a membrán depolarizálódik, azaz az eredeti -70 mV-os feszültség -30 mV-ra csökken. A változás beindítja az energia igényes aktív transzport folyamatokat, hogy egy rövid hiperpolarizált állapot után újra helyreálljon az egyensúly. Az egész folyamat 0.5 milliszekundum alatt lezajlik.
A szervezet igen gyors információs transzferében a frekvencia moduláció tűnik a legalkalmasabb kódnak az információ továbbításában. Ebben a modulációban csak a környezetével nagy energia cserében levő (relaxációs) oszcillációk vesznek részt. A kis energia cseréjű ún. pendulum oszcillációk stabil frekvenciái viszont képesek arra, hogy a szervezetet a periodikus környezeti változásokhoz kapcsolják, azzal koordinált fázisban tartsák. Ez a külső „zeitgeber” ciklusokkal szinkron működik (világosság, hőmérséklet, szociális körülmények). Szerepe megegyezik a zenekarban a dobos feladatával, azaz megadja az előírt alapritmust, és minden hangszer folyamatosan ehhez igazodik, ritmustartása a rendszer stabilitásának jelzője.

A különböző ritmusok keresztkapcsolódásai között létrejövő kommunikációs mintázatok kétségtelenül jelentős mutatók, a jó működés, vagy szétesett funkció érzékeny jelzői. Ha a kontroll körök között optimális az interakció, és a kapcsolódó rezgések szinkronizáltak, ez egy stabil belső frekvencia arányban (mint állandó) nyilvánul meg. Például optimális a keringés kontrollja stresszben, ha a pulzus és a légzés közötti frekvencia arány állandó maradt (3:1). Ilyenkor a zenekar jól működik, a funkcionális együttműködés ideális.
A szervezet nem csak arra képes, hogy fönntartsa spontán ritmusait, hanem a saját ritmusos folyamatai megtörése mellett reagál a külső hatásokra, amíg egy csökkenő amplitúdóval újra eléri az equilibriumot. Ez történik például a glukóz tolerancia teszt során, amit a cukorbetegségek diagnosztikájában gyakran használnak. A cukor elfogyasztása után néhány perccel a vércukorszint emelkedik, majd néhány órán belül egyre csökkenő amplitudóval normalizálódik (reaktív folyamatok). A ritmusváltás megjelenik a napi, heti, havi, éves ritmusokban is. Ha a reaktív frekvencia modulációk az egyes sejtekben, szövetekben vagy szervekben történnek, a folyamat néhány óráig is eltart, és csak a funkcionális szintet érintik. Azokban a reaktív folyamatokban, ami a heti, havi fluktuációt is modulálja a hormonális változások miatt morfológiai eltéréseket is okoz.

Változó mintázataink – memória lenyomatok, engramok
A szervezetünk nyitott rendszer. A nyitottság jelentése, hogy egyensúlya csak a környezettel folytatott folyamatos anyag és energiacsere révén tartható fönn, amiben a folyamatok nem lineárisak, és a rendszer változása az előző állapottól függ. (Kaotikus determináció) A biológiai fejlődés során kapcsolatunk a környezetünkkel folyamatosan, és nagymértékben változott. Ezek közül az egyik legfőbb különbség a korai állapothoz képest, hogy az extracelluláris tér (Sejten kívüli) az óceánban élő egysejtűekhez képest extrém mértékben csökkent. Az egyes sejtek külső környezettel történő direkt interakciós lehetőségeinek beszűkülését számos, egymáshoz szorosan kapcsolódó komplex kontroll mechanizmus kifejlődésével lehetett kompenzálni. Ezek a regulációs mechanizmusok (homeosztázis) 2 fő hierarchikus körben rendeződnek:
1. a szervezet számára stabilitást adó, a konstans értékeket biztosító szabályozás (integritás).
2. adott helyzetben a szervezet számára optimális értékeket biztosító dinamikus szabályozó rendszer (adaptáció).
Bár az integritás önmaga lineáris kontroll rendszerrel is biztosítható, az adaptációs folyamatok beindulásával a rendszer instabillá válik. Ezek az azonnal kontrollált, helyreállító folyamatok nem lineárisak, ily módon a frekvencia emelkedő átlagban növekszik, míg a kontroll az adaptáció ellenére stabil marad, azaz az emelkedő átlagérték kontrollált. A ritmusok tehát nem csak a rendszer stabilitását, hanem kommunikációjuk révén (interferencia) az aktuális igény szerinti optimális állapot elérését is biztosítják. Amint láttuk tehát a szervezet által használt legfőbb modulációs forma a frekvencia moduláció, melyet az információ átvitelben használ leginkább (idegingerület vezetés); az amplitúdó moduláció főként a reaktív folyamatok „csillapuló oszcilláció” formájában jelenik meg (cukor tolerancia teszt); a fázis moduláció az adatfeldolgozásban érintett (helyi struktúrák szűrő hatásai). A létrejött változásokat szervezetünkben is információhordozókon tároljuk, melyek később előhívhatóak, lejátszhatóak. A lenyomatok képződése során például a vízben csupán strukturális (nem kémiai) változás történik. A dipólus molekulák kapcsolat rendszerében (fürtképződés) jönnek létre apró változások. Így Mozart, Vivaldi után jazz, aztán rock and roll zenét hallgatva mindig más érzetek keletkeznek bennünk, holott a rádió ugyanannyi energiát fogyasztott. Ugyanannak az energetikai folyamatnak egész más az élettani hatása, akkor is, ha csupán a ritmika változik.

Tovább: Önvalónk élményeink árnyékában
Allergia-Egyszerű meghatározás komplikált betegség