Önszabályozás – Információs kezelés

Kaotikus rendezettség – önszabályozás
A természet kaotikus folyamatok széles skálájával kápráztat el bennünket. Gondoljunk csak az időjárás változására, vagy akár biológiai folyamataink összefüggésrendszerére, komplexitására. A kaotikus jelenségek nem egyensúlyi állapotban lévő, nyitott, dinamikus rendszerek. A ”nyitott” jelző itt azt jelenti, hogy a rendszer egyensúlya a környezettel folytatott jelentős tömeg- és energia-cseréje révén kerül fenntartásra, tehát folyamatos információcsere zajlik. A nem lineáris jelzőnk azt a függőségi viszonyt szemlélteti, miszerint a pillanatnyi állapotunk függőségben van az előző állapotunktól, és ez teszi lehetővé, hogy az információ szétoszoljon, és a specifikus válaszreakció létrejöjjön. Az előző állapottól való függőség az oka annak, hogy a kaotikus rendszerek a környezetünkben lezajló legkisebb intenzitású ingadozásokra is nagyfokú érzékenységet mutatnak. Ez az önszerveződésre való képességük csodálatos.


A víz strukturális tulajdonságai nagyban függnek a benne oldott anyag(ok) minőségétől és azok koncentrációjától. A biológiai egységek, makro-molekulák struktúrájának kifejlődése, különböző részeinek aktiválódása szintén ebben a térben történik. A környező rezgő tér közvetlen hatással van a fehérjék átalakulására (konformációjára). A H-kötések hálózatának bármilyen zavara (kavarodása, nyugtalankodása) változásokat okoz a fehérjék térbeli struktúrájában. A kívülről kontrollált folyamat egyértelmű következménye a konformitás, azaz a különböző minőségű rezgő rendszerek rezgéseinek hasonlósága, ami a kommunikációt továbbra is biztosítja. A konformitás teszi lehetővé, hogy a külső tényezők hatására csak bizonyos belső mintázatok aktivizálódjanak, melynek eredményeként létrejöhet az integráció, és az adaptáció. A biológiai rendszerek ennek köszönhetik túlélő képességüket.


A információs kezelés gyógyító hatása
Az energia, az információ jelenléte és a megvalósulást meghatározó szerepe egyértelmű, bár hatását sokszor csak utólag, és közvetve az anyagra gyakorolt befolyásán keresztül érzékeljük.


Jane Monroe és Cyril Smith csodálatos kutatási eredményei a ‘80-as évek közepén, arra mutattak rá, hogy a víz képes változó elektromágneses mező frekvenciáját tárolni, így a váltóáram mezejével kezelt víz homeopátiás szerhez hasonlóan gyógykezelésre felhasználhatóvá válik, azaz a víz hosszú távú memóriabankként szolgál. A víz, illetve a víz alkoholos oldata potenciálásának folyamata megváltoztatja a H-kötésekből álló fürt alakzatát (mintázatát). Mindez az eredeti oldat endogén elektromágneses mezőjének változását eredményezi – ez a víz “memóriája”. A megváltozott fürtszerkezet (környezeti rezgések) az egyéb struktúrákat (fehérjék, zsírok, DNS, egyéb szöveti elemek) áthangolják, azok működését helyileg funkciójukban aktivizálják, szinten tartják, vagy éppen csillapítják A gyógyító hatás így szubsztancilisan attól függ, hogy a beavatkozás mennyire képes hatékonyan segíteni abban, hogy a kezelt szerv vagy szervrendszer az endogén elektromágneses mezőjének fiziológiai jellemzőit helyreállíthassa.


A rendszer-hatás kiváltásához miért extrém alacsony koncentrációra van szükség ? Mi történik a szervezetünkben, ha a számára szükséges (hiányzó) információt újra és újra „megmutogatjuk” neki?


Mint ahogy a sziklák közül csörgedező ér vize valamikor a tengerbe jut, előbb-utóbb úgy jut érvényre szervezetünkben is a leggyengébb módon felmerülő információ, ha közben folyamatosan apró megerősítéseket kap. Az ismételten alkalmazott gyenge elektromágneses impulzusok így biztosíthatják, hogy a szervezetben amúgy is meglévő rezgés újra aktivizálódjon, „életre kelhessen”! A biológiában jól ismert Arndt-Schulz-féle tapasztalati törvény (1880-as évek) leírja a kapcsolatot a dózis és a hatás között: “… a gyenge ingerek kissé gyorsítják, élénkítik az életfunkciók aktivitását, a közepes ingerek emelik az aktivitást, az erős ingerek elnyomják, a nagyon erősek pedig felfüggesztik azt”. Az erős ingerek nagyobb energiamennyiség áramlását vonják maguk után, ami a gyors, nem kooperatív folyamatoknak felel meg, míg a gyenge ingerek alacsony energiaáramlással “dolgoznak”, magasabb szinteken. Magasabb, vezetőbb szinteken abban az értelemben, hogy a gyenge ingerek mélyen beleszólnak az ingerelt rendszer teljes tér-idő szerkezetébe és hozzájárulnak az elvesztett dinamikus kölcsönös viszony helyreállításához. Mindkét fajta ingernek lehet átfogó terápiás hatása, bár azok eredete teljesen különböző: a nemkívánatos dinamikákat az erős ingerek egyszerűen felfüggesztik (ami mellékhatásként egyidejűleg magával vonja a rendszer integritásának károsodását), míg a rendszer egésze a gyenge ingerekre történő folyamatos válaszadás segítségével dolgozik a károsodott belső folyamatok beállításán.


A homeopátia hatásmechanizmusának elméletével is foglalkozó Del Giudice utal rá, hogy az anyag elektromágneses információja a környező vízmolekulákba úgy átvihető (pl. nagy molekulafürtök által létrehozott mezőkre gyakorolt hatással), hogy az oldat higításával, a víz az információját megőrzi; továbbá: „homeopátiás készítmény csak akkor hat, ha az a szervezetben már korábbról meglévő jelekkel rezonálhat – ennélfogva a szervezet számára értelmezhető – egyébként kimosódik”. Mindez úgy tűnhet, hogy teljesen megfelel a testben lévő önszabályozó mechanizmusnak, ahol a test, szükségletének megfelelően, vagy elfogadja, ignorálja, vagy visszautasítja az információt.


A biofizikai kezelési módszerek (homeopátia, biorezonancia-terápia, biofeedback) főként az élő szervezetben lévő víz paramétereit módosítják, mely a fehérjék, enzimek, zsírok és más biomakromolekulák stabilitását, térszerkezetét és egyéb funkcionális tulajdonságait befolyásoló hatásban nyilvánul meg. Lényeges, hogy azoknak a kutatóknak, akik mesterséges, készülék által generált EM jelekkel dolgoznak, a megfelelő biológiai hatás érdekében a befolyásolni kívánt rendszer EM paramétereit kell azonosítaniuk (mint a frekvencia és az amplitúdó). Ugyanakkor a természetes, sejtből származó (endogén) EM jelekkel dolgozók szinte automatikusan eredményesek. A szervezet alkotóelemeinek homeopatikus oldatai segítségével mérhetővé és osztályozhatóvá válik az egyes szervek és funkciókörök belső információáramlásban (önregulációban) betöltött helye – metastabil állapotok azonosíthatók, természetesen a szervezet egészének rendszer-specifikus, az éppen tesztelt rendszerre vonatkozó vitális tartalékainak a tükrében. Így tesztelhető valaki az aminosavaktól kezdve a hormonháztartásán át egészen a zsíranyagcseréjéig. Az anyagok személyre szóló tesztelése során meghatározhatjuk, hogy a szervezetre mely anyagok hatnak terhelően (allergia, mérgező anyagok), illetve pozitívan, az anyagcserét normalizálóan,- tehát ez a tesztelési módszer tökéletesen adekvát az individuálisan legjobban megfelelő (konform) gyógyszer kiválasztásához is.


Ezek az ismeretek tették lehetővé, egy olyan készülék megalkotását is, mint az endogén jelekkel dolgozó Mobil Cell-Com® rendszer, amely a szervezet pillanatnyi szabályozási folyamatainak egzakt anyag-specifikus befolyásolását teszi lehetővé. Segítségével a méregtelenítés, az allergia engramm „kioltás”, dohányzásról való leszoktatás és sok más, egyéb módszerekkel nehezen befolyásolható krónikus folyamat eredményesen befolyásolható, vagy megoldható.

Németh Hermina
Dr. Pfeifenróth Anna