A stresszre adott válasz
– a szimpatikus idegrendszer és a mellékvese – szorosan kapcsolódik a szívműködéshez. Sajnos a modern társadalomban, ezeket a szabályozó mechanizmusokat „túlhasználjuk”, mert a krónikus stressz károsan befolyásolja a szívet és annak működését. A kutatók kimutatták, hogy a katekolaminokkal beoltott állatoknál szinte azonnal túlságosan összehúzódnak a szívizomrostok; ezt a jelenséget kontrakciós szalag léziónak nevezik. Ezek a léziók(sérülések) abból adódnak, hogy a szívizom olyan erőteljes összehúzódásokat produkál, hogy a rostvégül elszakad, amelynek eredménye egy mikroszkopikus halott sejtekből álló szalag. Ennek nem csak az lesz a következménye, hogy a szívizom egésze rendellenesen fog működni, hanem magán a szívizmon áthaladó ingerület természetes és összehangolt vezetése is összezavarodik. Ez aritmiát(szívritmuszavart) okozhat. Ezen felül a stresszválasz során kibocsátott kortikoszteroidok hatásaiknál fogva káliumpazarlók és az ennek következtében jelentkező hyperkalaemia tovább fokozhatja a szívizom aritmiára való hajlamát. Minél magasabb a stresszhormonok szintje annál nagyobb a kontrakciós szalag léziók száma, ennél fogva nagyobb a szívelégtelenség miatt bekövetkező hirtelen halál valószínűsége.
A Rhodiola rosea szívvédő tevékenységet fejt ki. A szívkárosodás megelőzése azoknak az eseményeknek tulajdonítható, melynek eredményeképpen csökken a stresszválasz során kibocsátott katekolaminok és kortikoszteroidok mennyisége. A Rhodiola rosea a mellékvesékre gyakorolt normalizáló hatása a vérben lévő koleszterin, glükóz és káliumszintet is helyreállíthatja, éppúgy mint a szisztémás vérnyomást, így csökkenti a szívbetegségek kockázatát. Az egyik legérdekesebb felfedezés, hogy a Rhodiola rosea aritmia ellenes hatását az endogén opioidok által fejti ki. Ezeket a szerkezetükben és működésükben az ópiátokhoz hasonló vegyületeket szervezetünk a fájdalom csökkentésére állítja elő. Ezek az opioidok – az endorfinok, az enkefalinok és adinorfinok – élettani fájdalomcsillapítóként működnek. Az endogén opioidok „fájdalomcsillapító/szívvédő” tevékenysége által a Rhodiola rosea védi a szívet az aritmia és a helyi vérszegénység bántalmaitól. A Rhodiola rosea, az endogén opioidok és az opioid receptorok összjátékát még nem ismerjük teljesen. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy az opioidok részt vesznek az ischaemiás prekondicionálásban, abban a folyamatban mely által a szívizom egyre ellenállóbbá válik a szív szöveteinek károsodásával szemben, melyek akkor lépnek fel, amikor kevés oxigén van jelen a koszorúér rossz vérellátása miatt.

A depresszió összetett rendellenesség, mely szomorúságban, közönyben vagy ingerlékenységben, alvás zavarokban, az étvágy és a súly kontrollálásának problémáiban (az anorexiátólés a fogyástól kezdve a kényszeres evésig és hízásig), az értelmi
funkciókkal kapcsolatos problémákban,sőt halálfélelemben nyilvánul meg. Világszerte megközelítőleg a lakosság 15 százaléka szenved nagyobb depressziós időszakoktól, melyek gyakorisága a kor előrehaladtával növekszik. A depresszió kortól függetlenül kétszer annyi nőt érint, mint férfit. A depresszió abból adódik, hogy az agyban nem megfelelő a szerotonin szint.

A Rhodiola rosea szerotonin (5-hidroxitriptamin /5-HT/) egy ingerületátvivő (neurotransmitter). Azingerületátvivők az idegsejt végső axonján keletkező jelzéseket közvetítik a befogadó posztszinaptikusmembránjának. A szerotonin mindenütt jelenlevő vegyület, amely számos folyamatban részt vesz, többek között a simaizmok összehúzódásában, a hőmérséklet szabályozásban, az étvágy ellenőrzésében, a fájdalom érzékelésben, a viselkedésben, a vérnyomás szabályozásában és a légzésben. A szerotonint a véredények szabályozására való képessége miatt az agyi véredények kitágulása következtében kialakuló migrén kezelésére ajánlják. A legnagyobb szerotonin készlet az emésztő szakaszban található, ahol valószínűleg a gyomor mozgékonyságát szabályozza. A szerotonint az alsó agytörzsben található raphe magvak neuronjai termelik, ahonnan számos elő- és középagyi, különösen az agyalapi mirigyben és a hipotalamuszban lévő sejtmagnak közvetítenek. A felszálló szerotonerg rendszerek szerepet játszanak az alvás-ébrenlét ciklus szabályozásában, a stabil testhőmérséklet fenntartásában és az agresszió élettanában. A leszálló szerotonerg útvonalak módosítják a fájdalomérzést. Fontos felfedezés volt, hogy számos, endogén depresszióban szenvedő betegnél lassú a szerotonin átvitel az előagyban, de hogy ez a változás ok vagy okozat, azt még nem tudjuk. Az agytörzs szerotonin készletének kimerülése szembetűnő a tiamin (B1-vitamin) hiányakor, és valószínűleg a mentális funkciók és a fájdalom érzékelés defektusaihoz,valamint más, a vitaminhiányt jelző rendellenességekhez is hozzájárul.Mint már említettük, az agyon belül nagy mennyiségű szerotonint tartalmazó neuronok találhatók a raphe magvak területén – és ez az a hely, ahol a szerotonin aktív. Sajnos azonban a szerotonin képtelen átlépni a vér-agy gátat (blood-brain barrier, BBB). Ez egy rendkívül permszelektív membrán, mely bizonyos alapvetően szükséges anyagok áthatolását teszi lehetővé. A szerotonin bioszintézisének ezért magában az agyban kell elkezdődnie. A szerotonin nyersanyaga egy aminosav, atriptofán. A triptofán át tudja lépni a BBB-t, és az agyon belül a triptofán-hidroxiláz nevű enzim 5-hidroxi-triptofánná (5-HTP), más néven szerotoninná alakítja. Két erőteljes hatású enzim a monoamino-oxidáz (MAO) és az aldehid-dehidrogenáz korlátozza a szerotonin termelését. Az agyműködés függ aszerotonin szintjének és a szerotonint inaktiváló enzimek helyes egyensúlyának fenntartásától.Az agyi szerotonin szint, enyhe zavarai is alapvető személyiség torzulásokhoz is vezetnek. A depresszió mellett a szorongás, a rögeszmés-kényszeres viselkedés zavar és a skizofrénia egyaránt összefüggésbe hozható a csökkent szerotonin szinttel. Egyfelől tehát a szerotonin képes elősegíteni a szervezet stresszhez való alkalmazkodását, másfelől viszont a csökkent szerotonin szint különféle, tartósan fennálló stresszhez vezet. Tudományosan bizonyított, hogy a rosavin és a szalidrozid, a Rhodiola Rosea aktív hatóanyagai az agyi szerotonin szint emelésével képesek megelőzni vagy akár megszüntetni a depressziós szimptomatológiát. A Rhodiola Rosea fokozza a szerotonin előfutárainak, a triptofánnak és az 5-hidrokszitriptofánnak az agyba való szállítását. A Rhodiola abbéli képessége, hogy segíti a szervezetstresszhez való alkalmazkodását, talán abban rejlik, hogy képes növelni az agyi szerotonin szintet. A Rhodiola Rosea erőteljes depresszióellenes hatása bizonyítja hatékony adaptogén tulajdonságait.

Az általános adaptációs szindróma (GAS)

Az ősembertől eltérően, aki időszakosan szembesült a stresszel, mely „harcra vagy menekülésre” kényszerítette, a modern kor embere által tapasztalt stressz krónikusabb természetű, sokkal alattomosabb és pusztítóbb az emberi szervezetre nézve.
A technológia és a civilizáció példátlan előrehaladásával az ember adaptációs fejlődése nem tudott lépést tartani, emiatt felkészületlenül érik az új típusú stresszek (például: a környezetszennyezés, a levegőben, a vízben és az élelmiszerekben található méreganyagok; az érzelmi stresszhelyzetek, a gazdasági, családi és társadalmi követelmények, felelősség stb.).
A stressz azonban nem újkeletű fogalom. Éppen ellenkezőleg, ez a folyamat régebbi, mint maga az emberi faj, és bizonyos értelemben fontos szerepet játszott az emberiség fejlődésében. A stressz olyan, a szervezetre nehezedő nyomás, mely felborítja a normális biokémiai és pszichológiaiegyensúly, és olyan válaszreakciót kíván, melyben az egész szervezet részt vesz. Dr. Selye János, aki stresszel foglalkozó kutatásaival világhírre tett szert, felismerte, hogy a hosszú ideig fennálló stressz milyen hatással van a szervezetre. Dr. Selye háromféle változást figyelt meg ismételten ártalmas ingereknek (stresszoroknak) kitett patkányok szervezetében: a mellékvesekéreg megnagyobbodását, a csecsemőmirigy és más nyirokszövetek sorvadását, és a gyomor-bélrendszer fekélyesedését. A pszichés stressz háromösszetevőjét is azonosította: a stresszor, a stresszor okozta pszichológiai vagy kémiai zavar és aszervezetnek a stresszorra adott adaptációs válasza. Dr. Selye úgy vélekedett, hogy e háromféle elváltozást bármilyen hosszútávú stresszorra adott,nem specifikus pszichológiai válasz váltja ki. Selye ezt a választ General Adaptation Syndrome-nak (GAS), magyarul általános adaptációs szindrómának nevezte el, mely három részből áll: a vészfázisból,az ellenállásból és a kimerülésből.
1) „Vészfázis” – Fokozódik a szimpatikus idegrendszer tevékenysége, és növekszik a katekolamin és kortikoszteroid kibocsátás. A csecsemőmirigy, a lép, a nyirokmirigyek és a máj súlyacsökken, míg a mellékvesék súlya növekszik. A vészfázisra a szervezet katabolikus összeomlása jellemző.
2) „Ellenállás” vagy „adaptáció” – Ha a stresszt kiváltó ok továbbra is fennáll, a szervezet fokozott ellenállással reagál a károsító tényezőkre. Az anabolikus funkciók kerülnek előtérbe a katabolikus folyamatok rovására, és egyre fokozódik a szervezet stresszorral szembeni rezisztenciája. Adaptációs betegségek alakulnak ki, ha az ellenállás vagy az adaptáció nem állítja helyre a homeosztázist. A homeosztázis azoknak a folyamatoknak az összessége, melyek által a szervezet fenntartja saját dinamikus, állandó állapotát. A stresszre adott pszichés reakció a szervezet dinamikus egyensúlyi állapotának fenntartására irányul
3) „Kimerülés” – A stresszor folyamatos ostroma által a második fázisban létrejött ellenállás megszűnik. A szervezet már nem képes ellenállni a stresszronak. A stresszel összefüggésbe hozható betegségek és állapotok a kimerülési fázisban nyilvánulnak meg, ha végiggondoljuk, hogy a betegségektöbb, mint 80 százaléka a stresszben gyökerezik, úgy tűnik, manapság legtöbbünk a „kimerülés” fázisában van.

Napjaink legtöbb társadalmi-egészségügyi problémáját az úgynevezett civilizációsbetegségek jelentik, mint például a rosszindulatú daganatok (rák), a szív- és érrendszeri (szív)betegségek (CVD), a hipertenzió (magasvérnyomás), az cerebrovascularis történések (CVI vagy stroke) és a diabetes mellitus (cukorbaj). Sajnos a feldolgozott és finomított félkész ételekből, gyakorlatilag „anti-ételekből” álló étrend, amelyből hiányzik minden alapvető, létfontosságú tápanyag, nem nyújt segítő kezet a stressz ellen való védelemben

A pszichoszociális szorongás testi és lelki betegségek előjele lehet. Az egyéni ellenálló képesség fokozhatja vagy csökkentheti a stresszre adott válaszreakciók fizikai következményeit. A válaszreakció lehet az egészségre potenciálisan káros magatartásváltozás (pl. fokozott dohányzás, az étkezési szokások megváltozása). Az alvás/ébrenlét ciklus komoly zavarait figyelték meg számos, stressz hatása alatt álló emberen. Kísérletek tanúsága szerint az alváshiány és a 24 órás ritmus felborulása még a fiatal, egyébkén egészséges személyeknél is káros hatással van a légzőszervek és az immunrendszerfunkcióira. Egészséges alanyoknál még a részleges alváshiányt is összefüggésbe lehetett hozni a természetes ölősejtek (natural killer cells) aktivitásával, súlyos betegeknél pedig csak a közelmúltban becsülték fel, hogy a lábadozás ideje alatt mennyire kielégítő és milyen struktúrájú az alvásuk.

A „leküzdés” folyamatának nevezzük azt a módot, ahogy azokat a stresszt okozó elvárásokat és kihívásokat kezeli valaki, melyek vagy próbára teszik, vagy meghaladják egyéni erőforrásait. Az, hogy valaki milyen mértékben képes hatásos, pozitív stratégiák alkalmazásával reagálni a stresszre, meghatározza, hogy mennyire sikeresen képes enyhíteni magát a stresszt. Ezzel ellentétben, a leküzdésre tett hatástalan, negatív kísérletek súlyosbíthatják a szorongás egészségügyi következményeit, és fokozhatják a betegség kockázatát.
A stresszre való fogékonyságot és rugalmasságot befolyásoló tényezők: a kor a szociális és gazdasági státusa nem a társadalmi támogatottság a személyiség az önértékelés a genetika életesemények tapasztalatok a jelenlegi egészségi állapot és az adaptogén gyógynövények fogyasztása, ilyen adaptogén gyógynövény például a Rhodiola Rosea. A stresszre adott válasz akkor indul, amikor stresszor van jelen a szervezetben, vagy, ha az agy stresszort észlel. A stersszválaszban részt vesz az idegrendszer (az autonóm idegrendszer szimpatikus ága/SNS/), a belső elválasztású mirigyek (a hipofízis és a mellékvese) és az immunrendszer. A mellékvesék, melyek lovagoló helyzetben foglalnak helyet a veséken, velőből és kéregből állnak. A neuroendokrin stresszreakció magában foglalja a mellékvesevelő szimpatikus ingerlését, mely a tirozin aminosavból származó, katekolaminok gyűjtőnéven emlegetett hormonok kiválasztására, név szerint a norepinefrin /NEN/ és az epinefrin /EN/ kiválasztására ösztönzi azt. A katekolaminok hatásukat tekintve katabolikusak (lebontók), mivel mozgósítják a májban és a vázizomzatban lévőglükózt és a zsírszövetekben lévő zsírsavakat. A katekolaminok és a szimpatikus idegrendszer egymáshatását felerősítve fokozzák a stresszreakciót. A stresszor által beindított ingerlés azzal folytatódik, hogy a hipofízis ACHT-t választ ki, ami ezt követően szteroid hormonok, különösen kortizol kiválasztására serkenti a mellékvesekérget. A kortikoszteroidoknak két általános kategóriája van: a glükokortikoidok („cukor” hormonok) és a mineralokortikoidok. A kortizon, a kortizol (hidrokortizon) és a kortikoszteron glükokortikoidoknak minősülnek. A glükokortikoid név elsődleges tevékenységükre utal, azaz a szénhidrátok, különösen a glükóz és a fehérjék feldolgozására. A kortizol a legbőségesebb mennyiségű és legaktívabb az összes glükokortikoidközül, a stresszhelyzetekben döntő szerepet játszik az anyagcsere szabályozásában. A kortizol kibocsátása a vérkeringésbe biztosítja az adenozin trifoszfát (ATP-a sejtek „energiamolekulája”)megfelelő szintjének fenntartását a testben. Ezt a glükóz, a zsírsavak és az aminosavak anyagcseréjének fokozásával éri el, hogytámogassa az ATP termelődését. A mineralokortikoidok annak köszönhetik nevüket, hogy képesek azásványok különösen a Nátrium és Kálium egyensúlyának befolyásolására. Az aldoszteron, a legfontosabb és biológiailag legaktívabb mineralokortikoid úgy hat a vesére, hogy növeli a Nátrium újra felszívódását, míg egyidejűleg serkenti a kálium (és amennyiben szükséges, a hidrogénion)kiválasztását. A káliumveszteség és a nátrium-visszatartás egyesült hatása növeli a folyadékmennyiséget és emeli a vérnyomást. A mineralokortikoidok a stresszreakció során a folyadék mennyiségénekfenntartásáért lépnek akcióba, hogy megakadályozzák a kiszáradást és a vérnyomás csökkenést. Hosszan tartó stresszes körülmények között ezek a folyamatok olyan változásokat idéznek elő a szervezetben melyek, végül kikezdik az egészséget. A mellékveséből származó katekolaminok általában cselekvésre készítik fel a szervezetet, a kortizol pedig mozgósítja az energiát (glükóz) és más, a cselekvéshez szükséges anyagokat. Az epinefrin legfőképpen a szívre és az érrendszerre hat. Az epinefrin növeli a szív teljesítményét és növeli a szívbe, az agyba és a vázizomzatba áramló vér mennyiségét oly módon, hogy kitágítja azokat avéredényeket, melyek ezen szervek vérellátását biztosítják. A légutakat szintén kitágítja, ezáltal növeli avéráram oxigénellátását. A norepinefrin legfőbb hatásai kiegészítik az epinefrin hatásait. Összehúzza a zsigerek és a bőr véredényeit; ennek hatására a vér az epinefrin által kitágított véredények felé áramlik. A norepinefrin a mentális éberséget is növeli. A kortizol legfőképpen az anyagcsere-folyamatokat befolyásolja. Azáltal, hogy gátolja az anyagcseréhez szükséges szubsztanciák használatát, ugyanakkor elősegíti termelődésüket, a kortizol mozgósítja a glükózt, az aminosavakat, a lipideket és zsírsavakat és avéráramba szállítja őket. A kortizol az immunfunkciókat és a gyulladásos folyamatokat is elnyomja. Az ideg-, azendokrin- és az immunrendszer a jelzőmolekulák segítségével és receptoraik által kommunikálnakegymással, melyek aztán szabályozzák az egyes szervrendszerek sejtjeinek viselkedését a stresszhelyzetsorán. Léteznek közvetett és közvetlen összekötő utak az ideg-, az endokrin- és az immunrendszer között. A neuropeptidek közvetlen hatást gyakorolnak az immunsejtekre, valamint közvetten az immunrendszer idegi közvetítésével az endokrin módosítás által. Az endokrin rendszer termékei (kortizol) szintén befolyásolják az idegsejtek viselkedését. Az immunsejt termékei mind az ideg-, mindaz endokrin sejtfunkciókra kihatnak, adaptív szerepet töltenek be az immunrendszer számára, mint „jelző” szerv, melynek feladata, hogy figyelmeztesse a többi szervrendszert a fenyegető ingerjelenlétére. Más hormonokat is befolyásol a stresszre adott válaszreakció. Többek között növeli a véráramban található béta-endorfin, növekedési hormont (GH) és prolaktin szintjét és végletes stresszesetén csökkenti a vizelet-visszatartó hormonok szintjét. A tesztoszteron szintje jelentősen csökken a stresszválasz időtartama alatt (ez a tény különösen fontos a sportolók szempontjából)Bár valószínű, hogy az egyén nem tudja kikerülni a stresszorokat, és a tényezők többségét semtudja megváltoztatni, bizonyított, hogy hatásosan közbe lehet lépni a stresszhez való rugalmasabbalkalmazkodás és jobb pszichológiai és fiziológiai reakciók érdekében.
Az ember azonban soha ne adja fel! Állandóan folynak a kutatások a stressz legyőzésére és az egészség megőrzésére szolgáló új lehetőségek után. A táplálkozástudomány fiatal tudomány. Csak azelmúlt néhány évtizedben támadt fel az érdeklődés az élelmiszerek különböző összetevői, az emberiszervezetre gyakorolt hatásuk iránt. Ahogy a kutatók tesztek és kísérletek során kivonták és izolálták őket, számos, ma már jól ismert vitamint és ásványi anyagot fedeztek fel. Valójában a kémia fedezte fel azokat a vitaminokat és ásványi anyagokat, melyek különösen fontos szerepet játszanak a szervezetműködésében. Szintén a közelmúltban történt, hogy ezek az összetevők bekerültek a köztudatba, az egészséges életmód iránti növekvő érdeklődésnek köszönhetően, ami tükröződik a biotermékek (vegyszermentesen készülő élelmiszerek) elterjedésében is. Az adaptogének jellemzői Bár a vitaminok és az ásványi anyagok – mint egészségmegőrző anyagok – mindig is élvezték a táplálkozáskutatók osztatlan figyelmét, napjainkban a tápanyagok egy új, nem kevésbé fontoskategóriája vonja magára a figyelmet. Ezek a „fito-tápanyagok”, vagyis növényekben található hatékonyvegyületek, melyek mélyrehatóan jótékony hatást fejtenek ki az emberi szervezetre. A gyógynövényekbirodalmának királyai azonban az adaptogénnek nevezett gyógynövények, melyeket a tradicionális gyógyítók már évezredek óta alkalmaznak, és melyeket most „újra felfedeztek”.

Tovább a Rhodiola Rosea oldalra

Témavezetők:
Prof. Dr. Szedlák-Vadócz Valéria és Lednyiczky Gábor

MOTTÓ:
„AHHOZ, HOGY EGY ADOTT LÉNYT ÉRŐ TÖRTÉNÉSEK OKAIT MEGLÁTHASSUK, ELŐSZÖR ANNAK SAJÁT TERMÉSZETÉBŐL ADÓDÓ LEHETŐSÉGEIT KELL MEGVIZSGÁLNUNK”

     RENÉ GUÉNON / SEJK ABD AL-WAHID YAHIA

Paradigmaváltás a XXI. század orvoslási gyakorlatában

      „Minden tudás annyit ér, amennyit hasznosítani tudunk belőle.”

Gyakran magunk is elbizonytalanodunk, amikor az „útkeresésben” újabbnál újabb szokatlan, olykor – előbbi tudásunkhoz mérten – meghökkentően eltérő információkhoz jutunk. Olyannyira másféle információkhoz, amelyek megkérdőjelezik addigi tudásunk alapjait, és paradigmaváltásra késztetnek bennünket. Ugyanakkor fontos szempont az is – miként válhat a lehető legegyszerűbb módon az újra felidézett, vagy számunkra teljesen új ismeret a gyakorlatunk részévé!

Az elmúlt két évtizedben a bioinformatikai orvoslásban felhalmozott ismeretek, kialakított módszerek, mérési és kezelési eljárások ma már bárki számára hozzáférhetőek. Segítségével az újra tudatosított információk, ismeretek igen hatékonyan alkalmazhatók. A rezonancia az élővilágra jellemző univerzális kommunikációs eszköz. Ennek felismerése tág teret biztosít az integratív medicina számára is. Segítségével pontosan feltárhatjuk azokat a tényezőket, amelyek a napi életünkben és betegségeink kialakulásában komoly szerepet játszanak, és meghatározhatjuk mikor, hol és milyen típusú módosítások felelnek meg leginkább a páciens egyediségének, illetve aktuális igényeinek. Feltárhatók tehát életünk fő egészségügyi problémái (intoleranciák, allergiák, krónikus szubakut intoxikáció, emésztési, felszívódási valamint asszimilációs zavarok, bakteriális-, gomba-, parazita- és vírusfertőzések, testi-lelki stressz-faktorok és még számos más rendellenesség). Feltérképezhetők szabályozó rendszereink diszharmonikus állapotai, korábbi sérüléseink, energiahiányunk, erősítésre váró legyengült funkcióink. Lehetővé válik életünk legtöbb területének áttekintése, a területek közötti aktuális összefüggések feltárása, és az optimális változtatások létrejöttéhez a szükséges támogatási pontok kijelölése. Az azonosított paraméterekkel megtervezhető és biztosítható az aktuális állapotnak megfelelő, személyre szabott kezelés. Az alkati és egyénre szabott beavatkozással az orvosi kezelés tartósan jó egészséget és általános jó közérzetet eredményez. Az emocionális és egyéb lelki blokkok azonosítása és feloldása lehetővé teszi, hogy a beteg újra felvállalja saját életéért a felelősséget, ezzel lehetőséget biztosítva számára, hogy kikerülhessen a másoknak kiszolgáltatott helyzetéből, a gyógyulás folyamatának aktív résztvevőjévé válhasson.

Amikor ezen az úton járunk, természetszerűen a gyógyítói beavatkozásunk során azokat a megoldásokat részesítjük előnyben, amelyek „szelíd”, teljesen non-invazív módon biztosítják az egész szervezet (rendszer) szempontjából a leginkább hatékony és gazdaságos megoldások létrejöttét, azaz mozgósítják a szervezet önszabályozó rendszerét, és segítik a felborult homeosztázis helyreállítását. Az informatikai rendszer hatékonyságát szolgáló kezelések mintegy emlékeztetik testünket öngyógyító képességeire, helyreáll az információáramlás, miáltal az egyes alegységek újra képessé válnak feladatuk elvégzésére.

A képzés célja

      Célunk nem több és nem kevesebb, mint elősegíteni a paradigmaváltást, mi szerint:

      Az élet nem más, mint folyamatos adaptáció az integritásunk megőrzése érdekében. Az egyensúly bennünk és körülöttünk is megtalálható, mely informatikai rendszerünk segítségével folyamatosan érvényre is jut, megnyilvánul.

      Képzési rendszerünkkel tehát alapvető célunk a klasszikus, nyugati orvosi szemlélet alapjául szolgáló élettani, és kórélettani ismeretek felidézése és pontosítása, majd a holisztikus szemlélet igényével ezeknek ötvözése a bioinformatikai gyógyítás, a homeopátiás, az ayurvedikus és a hagyományos kínai orvoslás (HKO) tanaival. Továbbá az alapvető farmakognóziai, táplálkozástani, lélektani háttér-információk ismertetése, az egyes irányzatok közötti összefüggések felvázolása, és a nézőpontok szintetizálása. Azokra a kérdésekre keressük a választ, hogy: miként egészítik ki egymást a különböző szemléletek, hogyan gyarapíthatjuk differenciáldiagnosztikai ismereteinket és tehetjük egyre érzékenyebbé (szenzitivitás), pontosabbá (specificitás) és teljesebbé a diagnózisunkat, valamint terápiás beavatkozásainkat.

Feladataink:

Előadásaink alap szándéka felhívni kollégáink figyelmét arra, hogy:

      A XXI. században, az orvosi gyakorlatban is szükség van szemléletváltásra. Mindez az iskolai orvoslás és a komplementer medicina egyesítésével, szintézisével érhető el, elméleti, és gyakorlati szinten egyaránt.

      Az új szemlélet „prevenció-centrikus”, amely a bölcsőtől a halálig tartó megelőzésre fekteti a fő hangsúlyt. Az igen szenzitív, nagy felbontású bioinformatikai diagnosztizálás lehetővé teszi, olyan potenciális – még csak csírájában szunnyadó rendellenességek feltárását (és azok korrekcióját is!), amelyeket sem a biológiai-biokémiai módszerek, sem a képalkotó, morfológiai diagnosztika nem képesek feltárni. A sejtek energetikai-, információ-, valamint kommunikációs zavarainak, illetve a belőlük eredő (konszekutív) szub-molekuláris rendellenességeknek korai felismerése és korrekciója lehetővé teszi, hogy prevenciós lépéseink proaktívak legyenek, és sokkal korábbiak, mint az eddigiekben lehetséges volt.

      Az egészség-központú orvoslás teljesen újszerű szakmai felkészültséget és naprakészséget igényel a gyógyítói gyakorlatban. Ez a szemlélet megköveteli a gyógyításban résztvevő szakemberektől azt a felkészültséget, amely lehetővé teszi, hogy gyógyítói tevékenységük mellett a felvilágosító, oktató, életvezető szerepkört is betöltsék. Ennek elsajátítását támogató képzésünkkel ezért arra törekszünk, hogy a mindennapi gyakorlatban alkalmazható szemléletet és módszereket is közvetítsünk.

      Az elméleti és gyakorlati továbbfejlődésünket műhelymunka („work-shop”) létrehozása segíti, mely lehetőséget ad egyes esetek megvitatására, a közös gondolkodás kialakítására, a terápiás lehetőségek megismerésére, a tapasztalatok összegzésére, protokollok összeállítására. A képzéseket elvégzők köréből kikerült kollégák a legújabb tudományos eredményeket és az ősi kozmológiai információkat is szintetizáló szakmai társaság (kollégium) tagjaivá válhatnak és annak aktív résztvevőjeként, tanácsadói, oktatói, illetve aktív gyógyítói feladatokat is vállalhatnak. A gyakorlati munka segítéséhez egyedi igény szerint is háttértámogatást kaphatnak az önálló munkában.

Kaotikus rendezettség – önszabályozás
A természet kaotikus folyamatok széles skálájával kápráztat el bennünket. Gondoljunk csak az időjárás változására, vagy akár biológiai folyamataink összefüggésrendszerére, komplexitására. A kaotikus jelenségek nem egyensúlyi állapotban lévő, nyitott, dinamikus rendszerek. A ”nyitott” jelző itt azt jelenti, hogy a rendszer egyensúlya a környezettel folytatott jelentős tömeg- és energia-cseréje révén kerül fenntartásra, tehát folyamatos információcsere zajlik. A nem lineáris jelzőnk azt a függőségi viszonyt szemlélteti, miszerint a pillanatnyi állapotunk függőségben van az előző állapotunktól, és ez teszi lehetővé, hogy az információ szétoszoljon, és a specifikus válaszreakció létrejöjjön. Az előző állapottól való függőség az oka annak, hogy a kaotikus rendszerek a környezetünkben lezajló legkisebb intenzitású ingadozásokra is nagyfokú érzékenységet mutatnak. Ez az önszerveződésre való képességük csodálatos.

A víz strukturális tulajdonságai nagyban függnek a benne oldott anyag(ok) minőségétől és azok koncentrációjától. A biológiai egységek, makro-molekulák struktúrájának kifejlődése, különböző részeinek aktiválódása szintén ebben a térben történik. A környező rezgő tér közvetlen hatással van a fehérjék átalakulására (konformációjára). A H-kötések hálózatának bármilyen zavara (kavarodása, nyugtalankodása) változásokat okoz a fehérjék térbeli struktúrájában. A kívülről kontrollált folyamat egyértelmű következménye a konformitás, azaz a különböző minőségű rezgő rendszerek rezgéseinek hasonlósága, ami a kommunikációt továbbra is biztosítja. A konformitás teszi lehetővé, hogy a külső tényezők hatására csak bizonyos belső mintázatok aktivizálódjanak, melynek eredményeként létrejöhet az integráció, és az adaptáció. A biológiai rendszerek ennek köszönhetik túlélő képességüket.

A információs kezelés gyógyító hatása
Az energia, az információ jelenléte és a megvalósulást meghatározó szerepe egyértelmű, bár hatását sokszor csak utólag, és közvetve az anyagra gyakorolt befolyásán keresztül érzékeljük.

Jane Monroe és Cyril Smith csodálatos kutatási eredményei a ‘80-as évek közepén, arra mutattak rá, hogy a víz képes változó elektromágneses mező frekvenciáját tárolni, így a váltóáram mezejével kezelt víz homeopátiás szerhez hasonlóan gyógykezelésre felhasználhatóvá válik, azaz a víz hosszú távú memóriabankként szolgál. A víz, illetve a víz alkoholos oldata potenciálásának folyamata megváltoztatja a H-kötésekből álló fürt alakzatát (mintázatát). Mindez az eredeti oldat endogén elektromágneses mezőjének változását eredményezi – ez a víz “memóriája”. A megváltozott fürtszerkezet (környezeti rezgések) az egyéb struktúrákat (fehérjék, zsírok, DNS, egyéb szöveti elemek) áthangolják, azok működését helyileg funkciójukban aktivizálják, szinten tartják, vagy éppen csillapítják A gyógyító hatás így szubsztancilisan attól függ, hogy a beavatkozás mennyire képes hatékonyan segíteni abban, hogy a kezelt szerv vagy szervrendszer az endogén elektromágneses mezőjének fiziológiai jellemzőit helyreállíthassa.

A rendszer-hatás kiváltásához miért extrém alacsony koncentrációra van szükség ? Mi történik a szervezetünkben, ha a számára szükséges (hiányzó) információt újra és újra „megmutogatjuk” neki?

Mint ahogy a sziklák közül csörgedező ér vize valamikor a tengerbe jut, előbb-utóbb úgy jut érvényre szervezetünkben is a leggyengébb módon felmerülő információ, ha közben folyamatosan apró megerősítéseket kap. Az ismételten alkalmazott gyenge elektromágneses impulzusok így biztosíthatják, hogy a szervezetben amúgy is meglévő rezgés újra aktivizálódjon, „életre kelhessen”! A biológiában jól ismert Arndt-Schulz-féle tapasztalati törvény (1880-as évek) leírja a kapcsolatot a dózis és a hatás között: “… a gyenge ingerek kissé gyorsítják, élénkítik az életfunkciók aktivitását, a közepes ingerek emelik az aktivitást, az erős ingerek elnyomják, a nagyon erősek pedig felfüggesztik azt”. Az erős ingerek nagyobb energiamennyiség áramlását vonják maguk után, ami a gyors, nem kooperatív folyamatoknak felel meg, míg a gyenge ingerek alacsony energiaáramlással “dolgoznak”, magasabb szinteken. Magasabb, vezetőbb szinteken abban az értelemben, hogy a gyenge ingerek mélyen beleszólnak az ingerelt rendszer teljes tér-idő szerkezetébe és hozzájárulnak az elvesztett dinamikus kölcsönös viszony helyreállításához. Mindkét fajta ingernek lehet átfogó terápiás hatása, bár azok eredete teljesen különböző: a nemkívánatos dinamikákat az erős ingerek egyszerűen felfüggesztik (ami mellékhatásként egyidejűleg magával vonja a rendszer integritásának károsodását), míg a rendszer egésze a gyenge ingerekre történő folyamatos válaszadás segítségével dolgozik a károsodott belső folyamatok beállításán.

A homeopátia hatásmechanizmusának elméletével is foglalkozó Del Giudice utal rá, hogy az anyag elektromágneses információja a környező vízmolekulákba úgy átvihető (pl. nagy molekulafürtök által létrehozott mezőkre gyakorolt hatással), hogy az oldat higításával, a víz az információját megőrzi; továbbá: „homeopátiás készítmény csak akkor hat, ha az a szervezetben már korábbról meglévő jelekkel rezonálhat – ennélfogva a szervezet számára értelmezhető – egyébként kimosódik”. Mindez úgy tűnhet, hogy teljesen megfelel a testben lévő önszabályozó mechanizmusnak, ahol a test, szükségletének megfelelően, vagy elfogadja, ignorálja, vagy visszautasítja az információt.

A biofizikai kezelési módszerek (homeopátia, biorezonancia-terápia, biofeedback) főként az élő szervezetben lévő víz paramétereit módosítják, mely a fehérjék, enzimek, zsírok és más biomakromolekulák stabilitását, térszerkezetét és egyéb funkcionális tulajdonságait befolyásoló hatásban nyilvánul meg. Lényeges, hogy azoknak a kutatóknak, akik mesterséges, készülék által generált EM jelekkel dolgoznak, a megfelelő biológiai hatás érdekében a befolyásolni kívánt rendszer EM paramétereit kell azonosítaniuk (mint a frekvencia és az amplitúdó). Ugyanakkor a természetes, sejtből származó (endogén) EM jelekkel dolgozók szinte automatikusan eredményesek. A szervezet alkotóelemeinek homeopatikus oldatai segítségével mérhetővé és osztályozhatóvá válik az egyes szervek és funkciókörök belső információáramlásban (önregulációban) betöltött helye – metastabil állapotok azonosíthatók, természetesen a szervezet egészének rendszer-specifikus, az éppen tesztelt rendszerre vonatkozó vitális tartalékainak a tükrében. Így tesztelhető valaki az aminosavaktól kezdve a hormonháztartásán át egészen a zsíranyagcseréjéig. Az anyagok személyre szóló tesztelése során meghatározhatjuk, hogy a szervezetre mely anyagok hatnak terhelően (allergia, mérgező anyagok), illetve pozitívan, az anyagcserét normalizálóan,- tehát ez a tesztelési módszer tökéletesen adekvát az individuálisan legjobban megfelelő (konform) gyógyszer kiválasztásához is.

Ezek az ismeretek tették lehetővé, egy olyan készülék megalkotását is, mint az endogén jelekkel dolgozó Mobil Cell-Com^® rendszer, amely a szervezet pillanatnyi szabályozási folyamatainak egzakt anyag-specifikus befolyásolását teszi lehetővé. Segítségével a méregtelenítés, az allergia engramm „kioltás”, dohányzásról való leszoktatás és sok más, egyéb módszerekkel nehezen befolyásolható krónikus folyamat eredményesen befolyásolható, vagy megoldható.

Németh Hermina
Dr. Pfeifenróth Anna

Létünk feltétele – a „Janus arcú” víz 

Ma már egyértelmű számunkra, hogy a földi élet először a tengerekben, óceánokban alakulhatott ki. Csak, amikor a vízanyagcsere egyre inkább szabályozottá vált az élő szervezetekben, jöhetett létre a szárazföldi élet. Az élet szaporításához, fönntartásához továbbra is alapvetően szükséges a víz jelenléte. A kiszáradás egyenlő a pihenéssel, az információ-tárolással, a hosszú távú megőrzéssel, elmúlással. A mag a kedvező körülmények megjelenéséig tárolja az információkat, és akkor életre kelhet. Mint ahogy Hawaii szigetek újonnan képződött vulkanikus tagjait feltartóztathatatlanul hódítja meg a növény és állatvilág. A legkorábban képződött szigetet már buja zöld növényzet borítja, míg a legújabbakon egyenlőre csak néhány cingár fácska vegetál. De tudva levő, hogy rövid időn belül teljes lesz a behódolás, hiszen minden biztosított az élet ilyen irányú burjánzásához. Ha a mag túl korán, vagy későn aktivizálódik (kap vizet), nem tud kifejlődni, csírájában elhal, és ennek is megvan a maga értelme. A kőbe vésett írás is csak a jövő számára fenntartott puszta információ marad, ha nem élünk vele. Amikor viszont a kor újra érzékeny lesz a régi információkra, és újra éleszti a hagyományokat, akkor rögzült állapotukból feloldódhatnak, és saját szabályaik szerint érvényre juthatnak. Démokritosz például, több mint 2000 évvel ezelőtti elképzelése a parányokról (már atomnak nevezték), csak az 1900-as évek elején Bohr atommodelljében fejlődött tovább. Az ókori görögök már pontosan meghatározták a Föld kerületét, ismerték a Föld és Hold közötti távolságot, tudták, hogy bolygónk a Nap körül kering. Ezek az ismeretek azonban csaknem teljesen feledésbe merültek, akkoriban más szelek fújtak. Fontos tehát, hogy megérjen az idő! Akkor és ott, olyan ismeretek, impulzusok csomagolódjanak ki – DNS szinten is, amelyek ezen információkat feldolgozhatóvá teszik, Minden információ egyszerre van jelen, helyzettől függően mi választunk, melyiket hasznosítjuk.

Az anyagi világban érdemesnek tűnik a nem szubsztanciális, szellemi dolgok megjelenésére koncentrálni. Ma már tudjuk, hogy ahol víz van, ott élet is, és ahol nincs, élet sem jöhet létre! A víz, mint általános információ hordozó, és megjelenítő közeg játszik szerepet életünkben. Szervezetünk normális anyagcseréjéhez, tisztulási folyamataihoz (méregtelenítés), az új információk bejuttatásához, és a megfelelők rögzítéséhez (gyógyulás, változás) vízre van szükségünk, fontos közege a folyamatos átlényegülésünknek.

A vízmolekula

A vízmolekula szerkezetét tekintve nagyon egyszerű, és jól meghatározható fizikai tulajdonságokkal rendelkezik. Egy oxigénatomból és két hidrogénatomból áll, melyek állandó mozgásban vannak. Az atomok egymáshoz viszonyított elmozdulásának következménye, hogy a köztük levő kötések paraméterei (kötések hossza, bezárt szöge) folyamatosan változnak, és ez a változás vibrációs spektroszkópiás mérésekkel követhető. Ezek az alterációk csak akkor jelennek meg, ha a molekula meghatározott energiamennyiséget vesz fel. Például a vízmolekulában az elektron pályaváltásához szükséges minimális energia az ultraibolya fénytartomány (0,2-0,3 mikrométer, kb. 10¹⁵ Hz, biofoton) energiaszintjének felel meg. A vízmolekula forgó és haladó mozgása (diszkrét energiatartományok) 0,5-3,5 mikrométer hullámhosszú fény segítségével (10¹⁴ Hz körüli) befolyásolható. A vízmolekula atomjait csak az olyan anyagok információi képesek gerjesztett állapotba hozni, melynek rezgései a víz strukturális rezgéseivel megfelelő időrelációban állnak, így ezek az információk alkalmasak arra, hogy a víz tárolja őket. Egy különálló vízmolekula molekuláris mozgásai valójában túl gyorsak ahhoz (10¹⁴ – 10¹⁵ esemény másodpercenként), hogy összeegyeztethetőek legyenek a szervezetben zajló biokémiai folyamatok többségével. Ezek a folyamatok ugyanis a makromolekulák diffúziós és konformációs változásainak időskálájához vannak kötve, éppen ezért lassúbbak, és széles időskálán mozognak, amelyek 10⁶-tól a 10^-6 másodpercenkénti eseményt jelenthetnek. Ezért egy elkülönített vízmolekulában nem szolgálhatnak a víz hosszútávú információkezelése céljára. (Például mi sem tudjuk emlékezetünkbe vésni a tájat, ha túl gyorsan haladunk.)

A víz, mint hálószerkezet

A vizet általában nem egyedül álló molekulák összességének tekintjük. Oxigénatomjában megtalálható elektronstruktúrájának köszönhetően képes a “saját” molekuláin kívüli hidrogénatomokkal is kötéseket képezni. A vízmolekulák között ily módon keletkező kötéseket hidrogén-kötéseknek nevezzük, melyek elektrosztatikus jellegűek. A kötések nem sajátságosak, a hidrogén atom valójában bármely oxigén atomhoz, vagy H-híd kötéshez kapcsolódhat. Így egy törékeny struktúrával rendelkező nagy számú vízmolekulából álló hálózati (network) rendszert képez. A kvantumkémiai számítások azt mutatják, hogy a vízben a molekulák közötti, rezonancián alapuló dinamikus kölcsönhatásoktól függően eltérő alakzatok, fürtök képződnek, melyek a folyadék lokális szerveződései. Nagyon fontos a fürtök egymás mellett élésének dinamikus természetét külön is kiemelni. Tiszta vízben eddig már több, mint 40 különböző fürt-struktúrát sikerült megtalálni.

Ugyanezek az állítások érvényesek a biomolekulák vizes oldatai esetében is. A fehérjék, nukleinsavak és más biológiailag aktív makromolekulák elektronegatív atomot (oxigén, nitrogén, vagy kén) is tartalmaznak, ugyanakkor a flexibilis hidrogén atomok is jelen vannak, a H kötések tehát létrejöhetnek. A hidrogén kötések a biológiailag fontos struktúrák szerkezetének kialakításában, flexibilitásának (rugalmasságának) biztosításában és a struktúra rögzítésében (információtárolás) kulcsszerepet játszanak (hydrát burok). A fürt információ felvevő és rögzítési stratégiaként fogható fel, ami stabilizál, megőriz.

A víz strukturális változatossága tehát a fürtök dinamikus egymásba alakulásával magyarázható, melyben az egyes struktúrák csak bizonyos külső feltételek között képződnek. 

Rezegni és rezgetni – a víz maga a folyékony stabilitás

A víz hihetetlen egyszerű, ugyanakkor szerkezetén belüli gyors apró módosulásra folyamatosan képes szerkezete teszi lehetővé, hogy az őt érő külső ingerekre szinte azonnal reagáljon. A vízmolekula olyan, mint egy érzékeny vibráció, mely oszcilláló dipólusként értelmezhető. A rendszer a környezet impulzusaival könnyen gerjeszthető. A folyékony víz spektrumát elemezve japán kutatók (Sasai és társai) azt találták, hogy a folyékony víz globális H-kötés hálózatának periódus ideje (fürtképződés és módosulás) kb. 30 pikosecundumot tesz ki (10¹⁵), a változások gyorsasága tehát fénysebességnyi. A megfelelő új keresztkötések, átrendeződött fürtök (H-kötés) máris stabilizálták, rögzítették a bejövő új rezgéseket, a memória lenyomat létrejött. A mintázatot fizikai síkon megjelenítő vízben a folyamat során megvalósult változások, és ezek hatása – a víz kollektív természete miatt, mintegy láncreakcióként – az összes idősíkon megjelenik, az egész rendszert „átrezgeti”. Az igen gyenge behatások információi is – mint például egy csepp víz, mikor a tükörsima, nyugodt vízfelűletre érkezik, amikor egy gondolat szöget üt a fejünkben, vagy egy hangvilla rezgése a felharmonikusainak megfelelően rezgésbe hozza a szomszédban levőket – szétterjednek testünkben, finoman, lágyan, egyre nagyobb teret nyerve. Minden, ami eddig volt, átlényegül, megújult értelmet kap. Durva beavatkozásnál a belső harmónia, az önszabályozás felbomlik, megtörik.

Azt láthatjuk tehát, hogy az élet egyik legfontosabb eleme, a víz bolygónkon mindenhol jelen van, általános fizikai tulajdonságai a szervezetben és a szervezeten kívül is adottak és azonosak. Ez azt is jelenti, hogy ami a külső környezetben hatással van a víz-struktúrára, az a belső környezetben (szervezet) ugyanúgy befolyásolja ezt a közeget. A kint és bent kapcsolata itt teljesen természetes! Következésképp egy bizonyos frekvencián a rendszerbe került információ a feldolgozás folyamatának eredményeként az egész rendszer változását okozza. Mivel a víz a legkülönbözőbb frekvenciájú rezgésekre reagál, a helyi adottságoknak megfelelően képes segíteni a bejövő impulzusok rendszerben történő specifikus eloszlatását, és a helyi információ megtartását. A külső inger a H₂O molekulában létrehozott változás után a H-kötések újabb rendszerében stablizálódik, ami az információ egész szervezetre történő szétáramlását eredményezi, és a helyi hatások létrejönnek. (Például a vázizmokban összehúzódás, mellékvesében adrenalin kiáramlás, bőrön verejtékezés, pulzus szám növekedés, vérnyomás emelkedés…jön létre.) A víz-molekulákból képződő törékeny struktúrák (fürtök) dinamikus kölcsönhatása biztosítja a szervezet változó környezethez történő folytonos alkalmazkodását. Az aktuális hatások a már meglevővel interferálva egy megváltozott állapot létrehozását, a legkülönbözőbb rezgésképekkel történő áthangolás lehetőségét, és az adequat válaszreakció létrejöttét eredményezi. Ez tehát egy dinamikus információ kezelési stratégia, mely extrém gyenge impulzusra is érzékenyen reagál, miközben önszervezése, rendszerének információs homogenitása stabilan megmarad.

Információs kezelés gyógyító hatása

Victor Hugo mondása szerint. 

« Semmi sem erősebb, mint az az idea vagy információ, amelynek eljött az ideje «

Éltető idea, avagy az információ ereje

Az információ ugyan mindenhol jelen van, mégis az élet jelei a világegyetem csak néhány pontján tapasztalhatók. Gondoljuk végig, mi szükséges az élet kialakulásához, milyen kapcsolatrendszerben, és kölcsönhatásokban valósul meg. Ha megértjük a folyamatot, és az egészben megtaláljuk az összefüggéseket, rájöhetünk, hogy a konformitás (illeszkedés) a holisztikus integráció egyik legfontosabb szabálya. Minden csak akkor, és abban a kapcsolatrendszerben juthat érvényre, ahol helye, szerepe van. Bár megfoganhat egy gondolat, de feltétel hiányában már csírájában pusztulni fog. Az anyagi világban a kölcsönhatások mezőkön keresztül realizálódnak. Az erők a távolság függvényében szétszóródnak, amit a rendszerek közötti rezonancia tesz lehetővé. Tehát minden rendszer csak valamilyen szempontból hozzá hasonló rendszerekkel léphet kölcsönhatásba. Az élet a rezgések hasonlóságára épülő dinamikus egymásra hatásban (információ) valósul meg (anyag), melyet a tudat vezérel. Hogyan őrizhetjük meg és támogathatjuk a tőlünk telő leghatékonyabban ezt a sérülékeny értéket, az életet?

A fizika az anyag és az energia fogalmaival dolgozik – ugyanakkor a tudomány az információt nem anyaghoz kötött ( mondhatnánk “spirituális”) tényezőként tartja számon. A homeopátia – amely sokszor az Avogadro-értéken aluli koncentrációkkal dolgozik, éppen ezt a nem szubsztanciális eszközt, az információt használja, amely a homeopátiás szer készítésénél használt vízben, vagy vizes-alkoholos oldatban kerül tárolásra. Itt az anyag oly mértékű hígítása és dinamizálása (potenciálása) történik, ahol a teremtés megfordul és az anyagiból kibontjuk azt az ideát, amely létrehozta, azaz az anyagot visszajuttatjuk az őt létrehozó nem szubsztanciális erőkbe. Ez az idea az, ami az embert emberré, a pillangót pillangóvá, a rózsát rózsává tette. Az idea tartalmazza az adott lény növekedéséhez, életfolyamataihoz és fejlődéséhez tartozó törvényszerűségeket. Az emberi ivarsejt, a mag, a spóra, a pete is, mint megannyi információ-hordozó, a kedvező alkalmat várja az aktivizálódásra. Ahhoz, hogy a mag kicsírázzék – a benne rejlő öröklött energiából az élet kibontakozzék – a környezetére van utalva, mely önmegvalósításában segíti. Ebben a kölcsönhatásban minden élő megtanulhatja miként teljesítheti ki legjobban képességeit, hogy a „kint és bent”, tehát az „egész” egyre tökéletesebb megvalósítója lehessen. A rajtunk kívül álló értékek felismerése és megtapasztalása, bármennyire is ellentmondóan hangzik, egyre közelebb visz valós önmagunkhoz és eredetünkhöz (forráshoz). Különösen igaz ez napjainkra, amikor a Vízöntő korába lépve, a “revolutio conservatrix”-nak nevezett princípium megélésével új hagyományokat kell létrehoznunk. Vissza kell találnunk régi minőségeinkhez, hagyományainkhoz (divat, szólások, hiedelmek, gondolatok), hogy előre léphessünk, és az átlényegülés eredményeként egy kicsit poros régik, mégis teljesen újak lehessünk. A hagyomány és a megújulás egyaránt fontos. A hagyomány azért, hogy a lét értelme megmaradjon, az új(szerű) információk pedig azért, hogy az élet fennmaradjon. Az emberi élet védett mederben zajló tudati fejlődés és tökéletesedés színtere, melyben felelősségteljes szabad emberré válhatunk. A felelősségtudat segít mederben maradni, a szabadság pedig, hogy változni, megújulni és fejlődni tudjunk. Ez az átalakulás egyszerűen megjeleníti azt a bölcsességet, hogy a legkisebb rész (mag, idea) is magában foglalja az egész mindenséget. Belső magvunk megismerése, az alapos önismeret abban segít, hogy folyamatosan párbeszédben legyünk magunkkal és életünkkel, így könnyen felismerjük a külvilágban és bensőnkben kialakult aktualitásokat. Ha feladatainkat nem vállaljuk fel, képességeinket eltékozoljuk, a fejlődés elakad, a nem megélt aktualitások idővel elnyomásaink és betegségeink sarokkövévé változnak. A homeopátiás gyógyítás során egyik anyag ideáját, tanítását adjuk át a másiknak, amely ezen információnak híján van. Gyógyítás során, ahogy Jan Scholten mondta, a betegnek visszaadjuk a szabadságát. De a mag, ha nem veszi észre a csepp vizet, a tavaszt, és elmulaszt kihajtani, kérdés mikor lesz alkalma ezt újra megtenni.

Létünk feltétele a Janus arcú víz

Tisztelt Kolléganő/Kolléga!

SZERETETTEL MEGHÍVJUK ÖNT,
Az Integratív medicina 240 órás továbbképzési program alaptanfolyamára

2007. Január 17. 18. 19. 20. (szerdától-szombatig) előadására.
Téma:
Biofizikai orvoslás alapjai és Integratív medicina (az akadémiai és a holisztikus orvoslás együttes alkalmazása)

Témavezető előadóink:
Prof. Dr. Szedlák-Vadócz Valéria a klinikai kórélettan, az orvosi biokémia, a nukleáris medicina szakorvosa és tanára, az integratív orvoslás oktatója
Lednyiczky Gábor bioinformatikai kutató, a /Hippocampus Intézet/ tudományos igazgatója.

2007. Január 17 – 18 – 19-én
Extrém-alacsony-intenzitású pulzáló mágneses jelek alkalmazása a gyógyításban
Előadó: Lednyiczky Gábor bioinformatikai kutató, a Hippocampus Intézet tudományos igazgatója

2007. január 20-án
Savasodás – salaktalanítás : puffer rendszereink,  ásványi anyagok,táplálkozási szokásaink jelentősége a salaktalanításban az integratív medicina tükrében. I.rész
Előadó: Prof. Dr. Sci. Med. Szedlák-Vadócz Valéria a klinikai kórélettan, az orvosi biokémia, a nukleáris medicina szakorvosa és tanára, az integratív orvoslás oktatója

A TANFOLYAMOK IDŐPONTJA: 10 -18 óra

A TANFOLYAMOK HELYSZÍNE: Szőnyi út 2. BVSC székház, I. emelet

(bejárat a Don Pepe étterem mellett)

A tanfolyam díja: 7000,- Ft + ÁFA / nap
(Azok számára, akik mind a négy napon részt vesznek, lehetőség nyílik az engedményes részvételre.)
A program tematikájának akkreditálása után a jelen tanfolyami részvételt beszámítjuk.
Kérjük részvételi szándékát mielőbb jelezze a megadott címekre.
Üdvözlettel a Hippocampus Kutató és Oktató Központ nevében:

Dr. Pfeifenróth Anna 06/70 946-6769; e-mail – gyuri@fitoreflex.hu
Németh Hermina 06/70 382-7299; e-mail – hermina@nutriplan.hu
Dr. Ceffer István 06/20 9777-661; e-mail – medicentermc@yahoo.com

SPORTSÉRÜLÉSEK FIZIOTERÁPIÁJÁBAN ALKALMAZOTT EXTRÉM GYENGE INTENZITÁSÚ ELEKTROMÁGNESES IMPULZUSOKAT KIBOCSÁTÓ KÉSZÜLÉKEKKEL (LENYO KÉSZÜLÉKCSALÁD) SZERZETT TAPASZTALATOK
Tóthné Steinhausz Viktória
gyógytornász, humán kineziológus MSc, főiskolai adjunktus
Pécsi Tudományegyetem Egészség Tudományi Kar Zalaegerszegi Képzési Központ,
Fizioterápiás Tanszék

Nemzetközi szinten elfogadott, és gyakorlatban használt elektroterápia új ága az extrém gyenge impulzusokkal történő elektromágneses kezelés. Az emberi szervezet regenerációs képességének javításában az utóbbi idők egyik legtöbb sikert ígérő módszere. A sportolók sérülésének mielőbbi gyógyulása igény a sportoló és az egyesület részéről is. A MR terápia a hagyományos terápiák alkalmazásában is jól integrálható, a sportsérüléseknél a gyors, fájdalom és szövődménymentes kezelést segíti elő. A rehabilitációban a sportoláshoz szükséges fizikális, mentális képességének gyors regenerációját segíti a kezelés.
Sportsérülések esetismertetésével adom át tapasztalataimat..

PULZÁLÓ MÁGNESES TÉR BIOLÓGIAI HATÁSAI, KIEMELVE A
MOZGÁSRENDSZERRE GYAKOROLT HATÁST
Dr. Bartos Csilla
Főorvos, Harkányi Gyógyfürdő RT

Közel 20 éves rehabilitáció területén végzett gyakorlatom során számtalan, a
hagyományos keretek között nehezen befolyásolható esettel találkoztam. Az
extrém alacsony intenzitású pulzáló mágneses térrel történő kezelésekkel
szerzett tapasztalataim igazolták a beavatkozás hatékonyságát, így egyértelművé
tették napi gyakorlatunkban ennek rendszeres, egyre szélesebb körű használatát.

Közvetlenül hat a sejtek anyagcsere folyamataira
• Nő az O2 felvétel
• Segíti az ATP reszintézisét
• Lassulnak a savasodási folyamatok (tejsav)
• Felgyorsul a salakanyag kiürítése
• Fokozódik a csontokban a Ca beépülés
• Gyorsul a sejtregeneráció (nő az osteoblastok aktivitása)
• A kötőszövetekben a sérülés helyén felgyorsul a kollogén rostok
felszaporodása, elrendezésük szabályosabb lesz
• Idegek vezetőképessége nő
• Endogén opiátok termelődnek (fájdalomcsillapítás)

Az alábbi mozgásszervi betegségek kezelésében van szerepe a pulsáló mágneses
térnek:
• Kopások, degeneratív izületi betegségek
• Sérülések, csonttörések, izomhúzódások, ideggyulladások
• Csontritkulás
• Gyermekeknél a növekedés egyes szakaszaiban jelentkező csontfájdalmak
• Izületi tok diszfunkció, sinovia termelődés zavarai
• Izomgörcsök, spasmusok
• Izom degenerációs betegségek, bénulások
• Mozgásszervi fájdalmak, beleértve a gerincsérv, rosszindulatú daganatos
fájdalmakat is
• Minden olyan állapot, amikor fokozott vérellátásra van szükség.