Kvantummedicina 1.

Sejtszintű állapotfelmérés és kezelés – a biofizika gyógyeszközei a XXI. században

Mire használható a biorezonanciás állapotfelmérés?

A lábujjunktól a fejünk búbjáig megtudhatunk magunkról mindent, ráadásul sejt szinten, tehát a lehető legapróbb változásról is képet nyerhetünk. Alapvető informális félvezető eszköze, egy mikrochip. Ez kb. 7000 un. biológiai lenyomatot (engramot), tartalmaz amit egy speciális antenna segítségével elektromágneses jelként (skaláris hullámok) beviszünk az emberi szervezetbe. A jelekre adott válaszok is ugyanilyen természetűek, de elektromos potenciálkülönbséget is létrehoznak a szervezetben, ami a felhelyezett elektródák segítségével már mérhetők.

A méréstechnika fejlődésével mára odáig jutottunk, hogy a biológiai rendszerek egységnyi részeinek, a sejteknek önirányító folyamatait és kommunikációs rendszerüket, foton szintű felbontásban is tanulmányozni tudjuk. A biofizikának ilyen fokú fejlődése azt eredményezte, hogy fény derült az élettani folyamatok szervezettségének korábban csak kozmológiai tézisekben leírt kölcsönhatásaira, és számos ősi élettani szemlélet éppen a legmodernebb méréstechnikának köszönhetően újra – most már természettudományos – aktualitást nyert.

Aki már foglalkozott méréstechnikával, az pontosan tudja, hogy minden megfigyelés – egyben beavatkozás is – a megfigyelt jelenségbe. Amikor ugyanis a megfigyelési módszerek erős és sokszor maradandó reakciók megjelenésével bezavarnak a képbe, akkor sem diagnosztikailag, sem pedig terápiásan nem érhetünk el kellő hatékonyságot.

Az anyagcserét sem a hormonrendszer, sem a központi idegrendszer nem tudja közvetlenül szabályozni, hiszen ezek a sejtekben játszódnak le, ahol nincsen jelenlétük. Egy emberi sejtben 1 másodperc alatt közel 7000 kémiai reakció zajlik le, amihez képest a két rendszer hihetetlenül lassú. Ezért itt a morfogenetikus információ (az élő szervezetek jellegzetes alaki és szerkezeti sajátságainak kifejlődése) a döntő. A sejtfolyamatok irányítását a DNS-ek és a sejtmembránok végzik a biofotonok segítségével. Születésekor minden ember magával hozza a családjára jellemző, összes öröklött bioinformációt. Mindenkinek olyan betegsége lesz, amilyen a belső informatikai (gondolatai) rendszere.

Amikor a mérés során segédeszközként a morfogenetikus mezőt alkalmazzuk, akkor eddig elképzelhetetlenül kicsi hatást gyakorlunk a megfigyelt jelenségre és szervezetre. Tehát nem csak arról nyerhető információ, hogy milyen makro elváltozások léteznek egy beteg ember fizikai testében, hanem a finom energiamezők (érzések és gondolatok) világába is betekintést nyerünk. Magyarul, mérhetővé válnak a betegségek kialakulásában szerepet játszó érzelmi és gondolati formák még a fizikai síkon történő megjelenése előtt! Azt tudjuk, hogy a gyógyulás, úgy következik be, hogy belső katarzis során létrejön a szintézis, amely megindítja a változást. A jó diagnózishoz és terápiához tehát rövid, közép és hosszú távú tervekre van szükség, és elsősorban a beteg együttműködésére!

Az állapotfelmérés a gyakorlatban

Az első lépés a páciens tájékoztatása a mérési elvről, az alkalmazott módszerről, az eredmény kiértékeléséről, a levonható következtetésről.

A második lépés az anamnézis (kórelőzmény) felvétele. A beteg személyi adatain kívül felvesszük a panaszát, ismert betegségeit, életvezetési és táplálkozási szokásait, örökletes tényezőit. Ezekből alakul ki az un. „nullhipotézis”. Az alapos anamnézis hosszú időt vesz igénybe, (akár egy órát is) de mindig megéri a fáradságot.

A harmadik lépés a mérés. Az öt érzékelő elektróda (csuklók, bokák, fej) felhelyezése után az alkalmazott számítástechnikai eszköz processzorának gyorsaságától függően 5 – 8 perc alatt lezajlik a kb. 7000 adat bejuttatása a szervezetbe, illetve a válaszreakciók rögzítése (kb. 0,04 – 0,06 sec/adat). Ezeket a számítógép nagyság szerinti sorba rendezi. Három színnel jelzi a jó áttekinthetőség miatt. A piros színű a szervezet elutasító válaszát, a sötétzöld az adaptációs (elfogadó, normális), a világoszöld, pedig az alulműködést jelző válaszát jelenti.

1. kép. Reactivity test

Amint az a képen látható, a jobboldali felső sarokban a mérendő információk csoportokba sorolása található. Ilyenek pl.: az allergének, az emésztőrendszer, a betegségek, a vitaminok, a hormon és a csontrendszer, stb. Ha egy ilyen csoportra kattintunk, akkor részletesen is elmélyedhetünk a mért eredmények kiértékelésében.

A negyedik lépés, amikor a mérést végző terapeuta áttekinti a legfontosabb jellemzők lefutását és megállapítja, hogy azokban elég jellemzően fordulnak-e elő azok az értékek, amelyek az előzetes nullhipotézisét alátámasztják. Amennyiben kétségei támadnak, rengeteg lehetősége van az újabb ellenőrző mérésekre. Ezek már nagyságrendekkel hosszabb ideig érik a szervezetet és arra is felvilágosítást adnak, hogy milyen dinamikával tud alkalmazkodni hozzájuk.

Emiatt a visszamérések mini kezeléseknek is felfoghatók, mint ahogy lehetséges minden mérés alkalmával legalább akkora mértékű kezelést alkalmazni, ami kezelt személy pillanatnyi energetikai kiegyensúlyozására alkalmas.

Ahogyan ez látható a sok ezernyi adat bőséges felvilágosítást ad, de mindig maradhat a terapeutában kétely. Ilyenkor még több mint, két tucatnyi segítő panelt alkalmazhat. Az egyik legfontosabb közöttük, az un. „Susceptibility index”, vagy „Érzékenységi index”.

Ilyenkor 32 olyan változóra mérhetjük meg a pácienst, amelyek döntő jelentőségűek a szervezet működése szempontjából. Egyszerűen leolvasható, hogy közülük melyek azok, amelyek kibillentek az egyensúlyi állapotból – hol szükséges a beavatkozás?

2.kép Susceptibility index

Nagyon nagy segítséget ad az un. „Detox panel” alkalmazása is, hiszen, ahogyan az a 3. képen is látható, három fontos területről ad felvilágosítást. Az első csoportból megállapítható, hogy milyen nyomot hagytak a környezeti és ipari mérgek a vizsgált személy szervezetén. A másodikból megtudhatjuk, hogy milyen a patogén terheltsége, míg a harmadik felvilágosítást nyújt néhány alapvető élelmiszernek a rá gyakorolt hatásáról és a személyes érzékenységéről.

3. kép Detox panel

A gyakorlatban természetesen ennél lényegesen több oldalról is megtörténik a vizsgálat, egészen addig, amíg a terapeutának bármilyen kételye van.

Az ötödik lépés a mérési eredmények értékelése. A terapeutának kellő felkészültséggel kell rendelkeznie mind a fizikai síkon megjelenő tünetekből levonható következtetésekkel (anatómiai, élettani és kórtani ismeretek) mind, pedig a lelki és szellemi síkon meglévő összefüggésekkel (analógiás gondolkodás). A legfontosabb, hogy megtaláljuk a sokszor rendkívül komplex betegségrendszer kiváltó okát és felfűzzük arra a logikai láncra, amely a jelenlegi állapothoz törvényszerűen elvezett.

A biorezonanciás állapotfelmérés eredményeinek értékelése attól függ, hogy a kiértékelő személy milyen gondolkodásmódot alkalmaz. A legfontosabb az inspiráció, aminek segítségével „belelátunk” a másikba és megkeressük, az un. „kitörési pontokat”, amiknek segítségével megtalálhatjuk a megoldást. Mindenki annak a vételére képes, aminek az alaprezonanciája benne is megtalálható. A leggyakrabban alkalmazott probléma megoldási változatok a következők:

1. analitikus megoldás (csak a múltbeli eredmények elemzésére jó, egyébként félrevezető lehet!)
2. intuitív (ötletszerű, a vizsgált személy lelkivilágába történő „beleélés”)
3. megkérdőjelező (új nézőpont keresése az értékeléshez)
4. ignoráló (bizonyos hatások, értékek figyelembevételének mellőzése)

Az oktatási rendszerek és tankönyvek feladata nem az, hogy megjelöljék, mi a jó és mi a rossz, hanem az, hogy megtanítsanak az inspiratív gondolkodásra, és megjelöljék, hogy hol van egy diagnoszta kompetencia határa! Keresni kell egy közös nyelvet, egy közös nevezőt és ez a biofizika! Ennek segítségével megtalálható a kapcsolat a szellemi és a materiális világ között. Mérhetővé válnak olyan dolgok, aminek kapcsolódásáról csak a legérzékenyebb mérőműszer – az ember – tud számot adni. Meg kell tanulni elválasztani egymástól a lényegtelent és a fontosat! Adott esetben, pl. az ignorálás alkalmazása sokkal eredményesebb lehet, mint pl. az analitikus magatartás.

A hatodik és egyben utolsó lépés a gyógyuláshoz vezető út megbeszélése a pácienssel.

Az állapotfelmérés utáni javaslat lehet olyan, hogy az életvezetéséből, táplálkozásból mit hagyjon el, és mit pótoljon a páciens. Mindig egyszerre elveszünk és támogatunk, de a megvonás és a támogatás hatásának iránya megegyező. Ezt biorezonanciás (BRT) kezeléssel is meg lehet oldani ugyanígy. Az alkalmazkodást (adaptációt) BRT alkalmazásával érjük el, más egyéb körülmények segítségével. Ilyen, pl. a táplálkozás, életmódváltás, táplálék kiegészítők, mozgás, pszichés aktivitás felhasználása. Ha az adaptáció gátolt, akkor kompenzáció lép fel. Az adaptáció egyszeri energia befektetéssel jár, amely azután folyamatosan energiát termel, ellentétben a kompenzációval, amely viszont folyamatos energia befektetést igényel. Egy bizonyos idő után ez természetesen más testrészekre is hatást gyakorol, azok működését is befolyásolja. Így jönnek létre a primer, majd szekunder és tercier allergiák.

A betegség akut fázisában nagy energiára van szükség a kompenzációhoz. Mivel a szervezet nem képes huzamosabb ideig fenntartani ezt az állapotot (ilyen nagy energiát sokáig koncentrálni), ezért a betegség krónikussá válik. Amíg az adaptáció azonnali, addig a kompenzáció késleltetett reakció.A gyógyulás úgy lehetséges, hogy felkínálunk a szervezetnek különféle adaptációs lehetőségeket. Amelyikre pozitívan reagál, az lesz a normalizáló információ, amitől a betegség állapota megszűnik. Ez a „gyógyszer”. Ez a biorezonanciás állapotfelmérés és kezelés alapja!

A BRT csak az adaptáció feltételeit teremti meg. A szervezet lehetősége a reagálás. Attól függően, hogy ez a számára mennyire vonzó, – lesz belőle cselekvés.

A bioinformatika energetikailag nem változtat meg semmit. Hatása közvetett, mint pl. egy zeneszámé, amelynek hallgatása közben a rádió adási energiája nem változik, mégis a kedvenc zenénktől jókedvre derülünk, akár táncra is perdülünk. Ez a ráhangolódás a motiváció.

Mi a biorezonanciás állapotfelmérés és az orvosi diagnosztika közötti különbség?

A biorezonanciás állapotfelmérés azt állapítja meg, hogy a méréskor éppen mire van szüksége a szervezetnek? Amennyiben ennek a rendkívül lényeges elemnek a birtokában vagyunk, akkor már csak azt kell meghatározni, hogy milyen segítséget adjunk ahhoz, hogy az egyensúlyi állapotba minél rövidebb idő alatt visszatérhessen.

A nyugati orvoslás diagnosztikai gyakorlata azt vizsgálja, hogy a mérhető fizikai paraméterek mennyire különböznek, az un. „átlagértékektől”. A szervezet reagálásával az orvosi diagnosztika nem foglalkozik.

Varga Sándor holiszta, természetgyógyász tanár